16.Rész ~ Akkor azt hittem vége a világnak.. vége..~

A hétvégén nem értem rá kitenni az új rész így csak most sikerült.Sajnálom. Remélem tetszik majd nektek.Jó olvasást!

*Akkor azt hittem vége a világnak.. vége..*

Reggel boldog madár csicsergésre nyitottam ki a szemeimet. Úgy éreztem még a kismadarak is örülnek annak a szép álomnak amit az éjjel láttam. - Na indulás Justin, a munka nem vár. - Egyre többet beszélsz magadban. - Miley lép be az ajtón széles mosollyal. - Mi a mai terv?! Annyira tisztelem Mileyt, az egyik percben olyan érzelmi feszültség van köztünk, a másikban meg mintha mi sem történt volna nevet és hülyéskedik. - A mai tervem az, hogy elmegyek dolgozni. - Kicsit vissza mosolyogtam. Látom Miley arcán a "csak ennyi?" tekintetett. - Azt hittem a tegnapi után egy kicsit felpörgeted a dolgokat. - Tegnapi után?! - Na jó, Miley bele tud lesni az álmaimba vagy mi?! - Tudod Mr.Fegan és az, hogy a mai naptól Stúdiózni fogsz. - Komolyan? Éppen erről beszélgettünk egy kismadárral amikor felkeltem. - Justin le kéne állnod a füvezéssel. Eddig a magadban beszélések, azt hittem elmeorvoshoz kéne járnod, de most, hogy már madarakkal dumálsz biztos vagyok benne, hogy szívsz valamit. - Azta Miley ezt mind úgy álmodtad?! - Nézek rá széles mosollyal. - Nevess csak ki de akkor is bolond vagy. - És te ezt a bolondot szereted ugye?! - Inkább készülj dolgozni, 11:00-ra ott leszek a cukrászdában érted. - Majd leereszkedő mosollyal elhagyta a szobámat. Na jó ez a témát lehet nehezen viseli még Miley. Egy pillanat múlva dinamikus telefon csengésre lettem figyelmes, az éjjeli szekrényemen árválkodó csúcs mobil volt az. Ránézek és a "Fegan Hív" szöveg lesett felém a kijelzőről. Felveszem. - Háló?! - Jó reggelt Justin! Csak elszerettem volna mondani valamit amit elfelejtettem az este. Erről a mobilról annyi hívást indít amennyit szeretne, a költségei a miénk. - Köszönöm Michael! Most én el is köszönök, majd találkozunk. Viszlát. - Én is csak annyit akartam. Viszlát! Majd szapora búgást hallottam, jelezve a hívásnak vége. Ránézek az órára s látom már el kellene indulni. Felkaptam a szürke melegítő gatyámat a fehér trikómat és a gatyához tartozó cipzáros felsőmet. Fogtam a gördeszkámat s útnak eredtem. Igazából azt sem tudtam mit mondjak a főnökömnek. Csak azt tudom, hogy fel kell mondanom. Amikor beértem a kávézóba csak Ally a felszolgáló volt benn. - Jó reggel Justin. - Neked is Ally. A főnök már bent van?! - Kérdeztem sietős tekintettel. - Szerencséd van ma előbb jött be! - Köszi fel is szaladok hozzá. - Mondtam és már mentem is fel a lépcsőn. Izzadt tenyeremet össze szorítottam majd határozottan kopogtam. - Ki az?! - Barátságos kérdés hallatszott ki felé. - Justin vagyok uram. - Éppen egy újoncot felvételizek, gyere csak be. Amikor beléptem az ajtón azt hittem rögtön elájulok, a munkára jelentkező srác nem más volt mint az én legeslegjobb barátom, Christian. A szemem majd kiesett hisz évek óta nem láttam. - Nos mit szeretnél Bieber?! Akkor vettem észre Chriss arcán, hogy meg ismert. - Szeretnék felmondani, a tegnapi nappal beindult a zenei karrierem. Az L.A Reid-nél fogok dolgozni. - Huhh fiam, ez meglepett mert amilyen félve vettelek fel olyan félve engedlek el. - Ne aggódjon uram, az itt álló fiatalembert személyesen ismerem, nála készségesebb, odaadóbb srácot nem ismerek. Együtt nőttünk fel. - Hát rendben, Justin menny az utadra, Christian te meg holnap kezdesz. Most meg mind ketten tűnés a szemem elől! - Aranyos apókás mosollyal küldött ki minket. Amikor kileptünk az ajtón Chriss rám néz tele könnyekkel a szemében. - Justin, mi történt veled?! - Folytonos sírással borul oda hozzám. Gyere el hozzám és útközben felvilágosítalak. Részletesen elmeséltem neki mindent kezdve a taxiba beszállásomtól folytatva a komába esésemig aztán, hogy megismertem azt a csodát amit Mileynak hívnak. Közben évek elteltével sem tudtam annyit mondani Selenának, hogy "szia" s közben együtt éltünk. A kis mese délutánom végeztével pont hazaértünk. Miley üdvözlésére léptünk be az ajtón. - Justin, hívhattál volna, hogy előbb jössz.. Hoppá bocsi nem tudtam, hogy vendéged van. - Miley ő Chriss! - Úr isten, a kicsi és aranyos Christian. Már olyan sok mindent hallottam rólad. Üljetek le. Leültünk a kanapéra s Chriss barátomhoz fordultam. - Veled mi van? Hát George hol van? - Mosollyal vártam a választ. Chriss lepillantott a földre mélyen bele tőről a szemébe. - George, meghalt. Abban a pillanatban szorongás fogott el és levegőt sem kaptam, könny kavalkád sűrítette el szemem világát.

Miley időben észre vette, hogy sírni fogok, oda rohant s szorosan magához húzott. Akkor engedtem ki magamból mindent és Chriss is a szemeit törölgette. - Hogy történt?! - Miley fordul oda Chrisshez a kérdéssel. - Egyik éjjel kiszökött az intézetből és egy banda agyon lőtte. Akkor azt hittem vége a világnak.. vége.