13. Rész ~Igaz, hogy mindig is tetszett Miley..~

*Igaz, hogy mindig is tetszett Miley..*

Siettem haza Miley-hoz az "örömhírrel" s amikor beléptem a bejárati ajtón hangos zokogásra lettem figyelmes beljebb mentem a a nyikorgós parkettán, és meg láttam, hogy a mindig jó kedélyű Miley keserves és fájdalmas zokogást folytat a padlón heverve. Eldobtam a kabátomat s rohantam a lányhoz. Felemeltem a két csuklójánál fogva és átöleltem. - Mi a baj királylány?! Kétségbeesett hangon szorítottam magamhoz Miley-t. Nem nézz rám csak sír, nem láttam még Miley-t ilyennek. Meg kell jegyeznem ez kissé meg rémitett. Erősen megtörölte a szemeit a pulcsija ujjával. - Nem, semmi bajom nincs!Taszított el magától, a megrémültségem most is bennem játszott. - Ugyan láttam, hogy sírsz s most is látom.Miley furcsa viselkedése még akkor sem szűnt meg létezni amikor kecsesen végig simította karját az ablak párkányon.- Rendben. Mondtam gyanús hangon.. - Képzeld meg kaptam az állást! Kicsit próbáltam témát váltani. - Húrrááá!! Miley meg fordult s minden ami eddig történt egy percről a másikra elmúlt.- Hozom a pezsgőt! Széles mosollyal és egy kisebb tánccal ment ki a konyhába. Egy-két óra múlva már egy cseppnyi alkohol szint társaságában zenélgetünk.

- Miley már tágra nyílt pupillákkal és HATALMAS vigyorral leült mellém a földre. - Na kedves szupersztárom, hogy érzed magad itt nálam? S abban a pillanatban Miley beleszédült az ölembe, s megcsókolt vagyis életem első csókja Miley-val történt meg. Miley felpattant mellőlem. - Uhh Justin, sajnálom!! Komolyan mondom nem tudom mi ütött belém, hisz te a húgomat szereted. Lehunytam a szemeimet majd felálltam és mély levegő vétel után kinyitottam. - Igen, őt szeretem. Szóval felejtsük is el ami az előbb történt. Jó éjt! Felmentem a fürdőszobába s kinyitottam a hideg vízcsapot majd bő vízzel mélyen megmostam az egész arcomat. - Mivan veled Justin?! Igaz, mindig is tetszett Miley de, hogy hagyhattad, hogy ez megtörténjen?! Ilyen kérdések jártak egész éjszaka a fejemben.

~Valentin napi különkiadás~

*Valentin napi különkiadás*

Valentin napi különkiadásunkban elétek tárunk egyik jövőbeli részből
egypár szerelmes pillanatot. A változatosság kedvéért most Selena meséli el nekünk.
Az idő elteltével mégis csak egymásra sikerült találnunk Justin-nal.
Most éppen várva várt lakásunk nappalijában zenélgetünk.
Vadonatúj bőr kanapénk selymes anyagján csillámlik a kandallóból szikrázó fény.
Ha vissza pillantok a díványra látom őt ahogy gitárját hangolja.
Egy pillanatra rám néz mosolyog és elkezd énekelni.
- Gyere Selena énekeljünk.
A jellegzetes mosolyával hívogat maga mellé.
- Ugyan már nekem nincs jó hangom. De te attól még énekelhetsz nekem.
Oda mentem hozzá beletúrtam kócos hajába s leültem mellé.
Szemöldök húzással rám néz és majd vissza az imádott gitárjára.
- Jólvan már kezdem megszokni, hogy sosem énekelsz velem..
Természetesen ezt duzzogó, cuki hangon mondta.
"Vigasztalás" képpen megöleltem és vártam, hogy végre énekeljen.
Megkérdeztem tőle, hogy mikor készül már el a várva várt szám?!
- Még nem készült el mert ez egy nagyon különleges dal lesz.
- Megnézhetem, hátha tudok segíteni benne?
Letette maga mellé a gitárt elindul kifelé s ezt mondja...
- Majd ha kész lesz.
Justin válaszomat nem várva felment a szobába.
Egy kis idő elteltével utána mentem, amikor beléptem az ajtón láttam, hogy ül az ágy szélén
és csak meredten néz előre.
Oda rohantam hozzá, kétségbe esett hangon kérdeztem tőle mi a baja?!
- Már rég elszerettem volna neked mondani van egy olyan titkom ami még kiskoromban történt
s nem akartam elmondani bárkinek mert egyedül akartam vele megküzdeni.
S gyengéden odanyúl megtörölni a szemeit, én megfogtam a kezét és ránéztem.
- Bennem megbízhatsz hisz ezt te is tudod.
- Mindez tizenkét éves koromban kezdődött, egy egyszerű rosszullét következtében súlyos és
bizonytalan agydaganatot diagnosztizáltak. Nem mertem elmondani még a fiúknak sem. Megkértem az igazgatónőt, hogy maradjon kettőnk között, diszkrét maradt és megtette amit ígért.
Azokban az időkben szinte már alig vártam, hogy legyen a tizenhatodik születésnapom mert ha az
bekövetkezik akkor már teljesen gyógyult vagyok. De senki nem tudta mire várjunk vagy éppen mi
következik. A vizsgálatok miatt az összes hajam teljesen kihullott s azt hittem ennél
rosszabb már nem is történhet velem, amikor jött egy újabb és legveszélyesebb rosszullétem.
Napokkal később derült ki, hogy vége a sok vizsgálatnak teljesen meggyógyultam. Másnap
találkoztam veled a születésnapomon.
Mindkét kezét az arcára teszi és nem szól többet sem.
Egy pillanatra szóhoz sem jutottam.
Megfogtam a kezét és szorosan oda húztam a hasamhoz...
Mert én is közölni akartam vele egy hírt ami bár jó hír de ebben a drámában ami most van
jobb ha nem fokozom a hangulatot.
Felálltam mellőle nagy levegővétellel sétáltam az ablakhoz, majd a hasamra tettem a kezem és
megfordultam s így szóltam hozzá.
- Justin nézz rám egy kicsit, tudom nem ez a legjobb alkalom de szeretném átadni a Valentin napi
ajándékodat.
Megfogtam a kezét és szorosan oda húztam a hasamhoz...

12.Rész ~A hirdetés~

*A  hirdetés*

- Van egy ötletem Justin, költözz hozzám!
Csak néz rám kitágítva hatalmas zöldes szemeit.
- Hát nem is tudom, Miley nincs semmi pénzem és nem szeretnék a terhedre lenni.
- Te sosem vagy a terhemre kicsi popsztárom!
S igen, megint mosolyog.
-Szépen elmész dolgozni valahova ha szeretnél!
Abban a pillanatban a pincérlány megbotlik és leejt egy csomó szórólapot és plakátot. Természetesen rögtön segítettem neki össze szedni a vagy ötszáz-hatszáz darab szórólapot. Az utolsó néhány darabnál egyiket elolvastam.

- Ezt elkérhetném?
Meg kérdeztem a lánytól.
- Persze!
Bólintott majd elment. Széles mosollyal léptem oda Miley-hoz.
- Mit gondolsz róla?!
Nyújtottam oda neki a lapot.
- Wow!  Ez egy isteni csoda! El sem hiszem.
Majd ünneplés képen bele kortyoltam egy jó nagyot a Cappuchino-jába.
Másnap reggel már nyitás előtt ott voltam,  hogy időben le tudjam adni a jelentkezésemet. Olyan háromnegyed nyolc tájban meg is jelent a tegnapi pincérlány.
- Szia! Szeretnék jelentkezni a pincér állásra.
- Helló,  egy kicsit várni kell a főnökre, addig gyere meghívlak egy tejes kávéra.
Be mentem vele, amíg elkészült a kávé segítettem lepakolni s székeket.
Fél kilenc fele meg csörren a pénztárcámban a telefon.
- Gyere velem Justin a főnök hívat!
Fel megyünk a lépcsőn,  aztán végig egy hoooszúúú folyosón.
Egy hófehér ajtó előtt álltam meg..
Pár másodperc múlva be is mentem.
- Jó reggelt!
Köszöntem.
- Viszont,  de csak szólíts Federicnek.
Mondta a kopasz harmincas alak kezével mutatva,  hogy üljek le.
Egy másfél órás beszélgetés és gépelés után ilyet szól..
- Nagy bajban vagyok most veled!
Nagyot sóhajt majd újra el kezdi.
- Egy jó képű zenész gyerek ennyi fiatal pincér lány között..
Közben mosolyog.
- Uram,  azaz Federic ilyen terén teljesen meg nyugodhatsz!
Kicsit lenéz a laptopjára, nagy levegő vétel után rám néz.
- Szimpatikus gyerek vagy! Ha neked jó holnap kezdhetsz is!
Hirtelen azt sem tudtam fiú vagyok e vagy lány..
- Köszönöm Federic!  Amíg élek hálás leszek!!!

11.Rész. ~Azt hiszem "ő" volt az..~

Kicsit késve de itt az új rész. Jó olvasást!

*Azt hiszem "ő" volt az..*

A víz olyan szinten levert, hogy azt sem tudtam, hogy éppen hol vagyok. Hirtelen minden tiszta homályossá vált. Miley lassan eltorzult hangon kezdettel hozzám beszélni. Egy másodperc alatt elsötétedett, már a torz szavakat sem hallottam, csak annyit, hogy Miley síros hangon a nevemet sikította.- Nyugalom, nincs semmibaj! Bizonyára egy gyerekkori traumát élhetett át. Mondja egy orvosnak kinéző pofa, élesen világító lámpáját a szemeimbe égetve.- Már rég ki kellett volna dobni innen ezt a Biebert, csak a bajt hozza az állandó "betegségeivel". Ó igen, Dennis is aggódik értem.- Hagyd már békén Denis hisz ő is az intézetbe tartozik, ugyan olyan mint mi.- Úgyan már Dennis, csak nem lenne jó ha kipurcanna itt nekünk.Mondja majd kimennek a szobából mind a ketten. Azt hiszem "ő" volt az..Miley-nak igaza volt?! De mire Selena után szóltam volna addigra még a kulbból is kiment. Bementem az igazgatói irodájába és kértem, hogy had hívjam fel Miley-t, s lehívtam a "cukrászdába". Körülbelül 30 perc múlva már együtt chappuchinoztunk. Közben elmeséltem mindent Selenával kapcsolatos sztorimat kezdve a 16.-dik születésnapomtól.- Á értem, akkor róla szól az a szép dalod. Mondja Miley rám mosolyogva.