Oldalak

2014. október 17., péntek

3.Rész~Az Ítélet~

*Az ítélet*

Csaknem levegő után kapkodtunk amikor vissza rohantunk az intézetbe. Már majdnem teljesen a kapunál voltunk amikor.. - Az urak merre csatangoltak, ha szabad kérdeznem??? - Ahh, Mike. Mi..  ööö,  csak sétáltunk kicsit .. - Nagyon rosszul hazudik Mr.Bieber! Egyenes utam vezet, rögvest a Klubba egy magyarázat kíséretében, hogy mit is kerestem jómagam, a vidám park környékén.  Szép 'kis' születésnap mondhatom.. Mike mindent elmond a tantestületnek és az ezred fordulóig büntetést kapunk mind hárman. George az életben nem fogja abba hagyni a kínzásomat, a katasztrofális "tervemet" illetően. Szabadon hagytam neki a kapumat,  ezentúl én leszek megint a "nyomi srác" az intézetbe. - A kedves ünnepeltet kérem fáradjon be az irodába. DE AZONNAL!!! Csak úgy vízhangzót Mr.Penelope beinvitálása. Remegő térdekkel és fülsiketítő szív dobogással léptem be a nyikorgó parkettás szobába. Néhány másodpercig rá sem mertem nézni az igazgatónőre, az intézetbeliek azt harsongták "ölni tudna a tekintetével" még azt is hallottam,  hogy volt aki belépett ezen az ezer éves küszöbön de viszont már ki nem ment. Penelope igazgatónő titokban egy sárkány aki mindig a "csínytevő" fiatalokra feni a fényesre csiszolt fogait. -Kérlek csukd be az ajtót Justin. Ha tüzet okád és villámokat szórnak a szemei biztos kirohanok a világból. - Mindenki tudomással van arról,  hogy ma van a születésed napja, pontosabban az 16.-dik. De még most sem világos számomra azaz számunkra,  hogy miért is kellett kiszöknöd Christian -al és George -al. Még, hogy sárkány?!  Már nem azért, de rengeteg sárkányos mesét láttam már, de egyiknek se volt ilyen "Penelope" kinézete. -Emlékezetessé akartuk tenni a születésnapomat igazgatónő. Az igazgatónő megfordul majd leül barna műbőr karosszékébe. Egyet - kettőt billeg vele és végre rám pillant,  gondoltam itt a vég és már látom a hegyes füleket és karmokat. Majd vissza pillant fekete szintén műbőr portól roskadó naplójára. Meg dörzsöli ráncoktól duzzadó homlokát a kezével, majd mély levegőt vesz mintha bele kezdene újra a mondani valójába. - Justin, Justin,  Justin.. Az intézményünk makulátlan volt több mint 200 évig, te meg egy ilyen röpke bolondsággal elrontod az egész életem, sőt az egész családom életét azzal, hogy vidámparkokba szökdösöl ki. Nem így nem mehet tovább!  Arra a döntésre jutottam,  hogy a St.Martin -nak nincs többé szüksége rád. Azonnalival át küldelek a Albert Einstein ÖSSZEVONT intézetbe!! Na, és  mesék hazudnak, mert itt él az egyetlen sárkány az Univerzumban. - Justin kérlek hagyd el az irodámat, és csomagolj össze két óra múlva indulsz! Utasította Miss.Penelope, majd végig húzta a kezét portól dús könyves polcán. Ki emelt egy kékes-zöld borítékot majd behajtotta az ajtót kitessékelve a helységből. Az emeleti lépcsőn lefelé csak Selenára tudtam gondolni, mogyoró-barna szemei élesen utat tört a fejembe kitaszítva az irodában történt dolgokat. - Hé, Jus!
Chistian hangja csapódott ki abból a gondolat halmazból ami éppen a fejembe lezajlott.  Rá és George-ra pillantottam a legalább 1 méteres távolságból majd vissza néztem az izzadó összekulcsolt kezeimre. - Srácok!  Mondtam két hatalmas sóhajtással. Közelebb mentem leültem melléjük az ágyra.. - Át helyeztek a Albert Einstein-be.. Éreztem ha tovább beszéllek elsírom magam. Fel pattantam az élesre vasalt ágy terítőről, beálltam a "frissen mosott" ablak elé. A St.Martin "lakói" egyenes rettegtek az Albert Einstein-től, rengeteg tanulatlan és ápolatlan ember. Az igazgató meg egy hatalmas ballonkabátos őszülő úr, még Miss.Penelope-nál is nagyobb sárkány. Ha azt mondja "Jó reggelt" már azokkal a szavakkal tüzet okád. Másfél óráig ott álltam az ablak előtt amikor meg láttam,  hogy begördült az autó ami egyenesen az össze vont intézetbe visz engem. Chris rikogatása törte meg a csendet.. - Hagyják békén Justint!! NEM vihetik el!! Visszhangzott a bútortalan üres hal. - Justin, kérlek gyere le indulnod kell. Hallom Miss.Rose halkas szavait majd a nyikorgó padlón végig vezet ki kerülve a barátaimat. Látom Christian könnyes szemeit és George vöröslődő arcát. - Miss.Rose nem lehetne,  hogy elköszönjek tőlük? Kérdeztem elcsukló hangon. Rose tanárnő csak vezet előre nem halva semmit. Beültettem a barna szövetes autóba, a fiatal afró-amerikai sofőr bele néz a repedéses visszapillantó tükörbe majd a mély rekettes hangján így szól. - Indulhatunk?  Nem szóltam semmit csak bólintottam. Elindultunk. Hátra dőltem a kemény szövet ülésbe. Éreztem valami nyomja a mellkasomat, a kabátom belső zsebében ott volt az a kékes-zöld boríték amit Miss.Penelope vett ellő az könyves polcból. Chris tört de aranyos írását látom meg rajta. "Justin, az igazgatónőtől kaptuk ezt a borítékot, hogy elbúcsúzhassunk tőled. George üzeni, hogy nagyon sajnálja,  hogy a nagyképűsége miatt kerültél bajba. Nem ez a legjobb édes 16. de legalább találkoztál Selenával. Csak ennyit írhatunk. Ne aggódj találkozni fogunk még, ígérem!" Miután elolvastam még úgy kb. 10 mp-ig nézegettem azt félig szakadt füzetlapot. - Itt is vagyunk, sok sikert a továbbiakhoz! Gyorsan vissza gyűrtem a pappírt a zsebembe, meg töröltem a szemeimet. Kinyitottam a kocsi ajtót de amit azután következett sosem hittem volna..

2.Rész ~A Pillanat~

*A Pillanat*

Amint bele kezdtem volna a nyerési folyamatomba be kellett mennünk készülődni az alváshoz. Egész éjszaka aludni nem bírtam gondolván "miért is nem a cso-csozást mondtam nekik " hiszen George-nak is ez volt a program a 16.-dik születés napján. Hallgattam Chiss Jazz stílusú horkolását, olyan hajnali 3-4 óra tájban tudtam álomba merülni. Reggel Chris éneklésére a tükör előtt ébredtem. Kinyitottam a szemeimet a nyitott ablak friss reggeli szellő illatát éreztem. Christian acél hangja ezeket a szavakat harsongta "du-duu kimehetünk,  du-duu körhinta, du-duu ringis, dup-dup szép lányok ". Kimásztam puha meleg takaró alól, meg támasztottat az ajtót s ezt mondtam neki. - Te tesóm,  jobban várod a szülinapomat mint én. " Nevetve meg dörzsöltem a csaknem csurom vizes haját. Belenézett a tükörbe majd kacsintott  saját magának. - Itt a lehetőség,  végre találkozni a szerelmemmel.. dup-dup szép lányok. Tovább dalolászott s egy nagyot locsolt a csapból a tükörre. - Csak hogy nem több mint egy óránk lesz kint lenni. És meg telt a fürdőszoba George jelenlétével. - Fiúk, mi ez a csete-paté?!  Tudjátok a házirend szabályait, egyszerre csak EGY valaki tartózkodhat a fürdőszobába!! Justin, George menjetek reggelizni. Christian te meg öltözz fel DE AZONNAL!! Rose tanárnő üvöltése helyet kerített magának az aprócska helységben, és az az 12.-dik századi lila bársony ruha ki is ürítette a helységet. Chriss még a fogkefét is kiejtette a kezéből. - Igenis Miss.Rose! Mondtuk kórusban, majd George -al lementünk a hosszú lépcső soron az étkezőbe enni. Meg ettük a 'friss' tojás rántottát és a délelőtt további részében kosaraztunk. Nem volt túl sok kedvem hozzá mert csak a vidámparkon járt az eszem, ki is kapott a csapatom. Szívem majd kiugrott a helyéről amikor meghallottam az ebédet jelző csengőt. Idegességemet és láb remegésemet kisebb-nagyobb sikerrel próbáltam leplezni míg a Borsó levesbe kutattam. A második fogásnál már szinte alig bírtam meg ülni a széken,  a Túrós batyut inkább át passzoltam Chriss-nek. Amint kivittük a tányérokat, kanalakat, poharakat, Miss.Penelope bejelentette a másfél órás szünetet.  - Most következik a szabad foglalkozás, más fél órátok van ki szaladgálni, játszani magatokat. Pontba háromkor MINDENKI legyen a társalgóban, utána indulunk a Templomba!  Jelentette be Miss.Penelope a St.Martin igazgatója. Majd Miss.Rose-al és a többi nevelővel lementek a Klubba sakkozni. Chrissel egymásra néztünk, s egy HATALMAS levegőt vettem. - Itt az idő! Nézett rám méltatlankodva George. Rápillantottam magabiztosan. - Induljunk! Mondtam hatalmas gombóccal a torkomba. Teljesen levert a víz amíg ki értünk az intézet előtti buszmegállóhoz, busz pontosan a Vidámparkig szállított el minket. Amikor le szálltunk már nem is annyira féltem. Nagyon rendes sofőr volt búcsúzóul még Boldog Születés Napot is kívánt nekem. Be értünk az óriási festett kapun. - Nos mivel Chriss álmában a körhintán csajozott be menjünk először oda. Szólalt fel George. Elénk állt Christian szomorú kutyus szemekkel így szólt.  - De srácok Ti nem ülhettek fel mert túl magasak vagytok. Hajtotta le a fejét szomorúan. - Nyugi, Chris! George elmegy vattacukorért, én meg addig a kezelőnél foglak megvárni. Felléptem a lépcsőn, hogy Chriss végig lásson. Oda álltam a körhintát kezelő lány mellé, és akkor
*szivárvány, tűzijáték, és hullócsillag egyszerre játszott az égen * valami mindig titkolt álom amit abban a pillanatban meg láttam, a kezelő lány valami halkan suttogó látomás volt.. A hosszú barna haja,  a kerek mindig mosolygó szeme. Azt hittem nyomban megszűnök létezni. Rám nézett és elmosolyodott, lejjebb lépett hozzám. - Szia, Selena vagyok! Köszönt oda kacsintva. - Én meg rögtön elájulok, azaz a nevem Justin. Össze - vissza pirultam zavaromba, lehet a 'körhinta-szerelem' nálam jött be. - Hogy te milyen kis édes vagy, hmm még soha nem láttalak erre. Ide valósi vagy?! Nézett rám várva a választ közben meg csillogtatta mogyoró barna szemeit. Kissé bepánikoltam ha Selena megtudja,  hogy árva vagyok tuti kifog nevetni és nem lesz soha semmi esélyem.. - Öhm, nem csak a barátommal jöttem.  Te viszont elképesztően gyönyörű vagy.Na igen, megint hangosan gondolkoztam. - Köszönöm a bókot szép fiú. Kacsintott egyet rám. Úgy éreztem a levegő forróbb közöttünk mint a pokol legsötétebb bugyraiban. Selena csak nézett és közeledett, éppen azon voltunk, hogy a szülinapok történelem könyvébe írjunk egy "Édes 16-os csókkal" amikor George lerángatott, - Itt van az intézett biztonsági őre Mike. Akkor járt le Chriss köre is. - Mi folyik itt? Kérdezte kétségbe esetten Selena. Futásba eredtünk a kapunál meg álltam és lihegve Selena-ra néztem és oda kiáltottam.  - Eljövök még hozzád szépséges Selena, és bepótoljuk ígérem! Selena végig le szalad a lépcsőn a korlátba kapaszkodva szívére emelve a jobb kezet halkan e szavakat suttogja. - Várni fogom azt a napot!