~Karácsonyi különkiadás~

*Karácsonyi különkiadás*

Egy kis Karácsonyi Különkiadásban Justin és Selena elmesélik nekünk milyen is volt nekik a karácsonyuk. Justin-nak a St.Martin Gyermek intézetben George-al és Christian-nal. Selena-nak pedig a vidámparkban munka közben. Vágjunk is bele!

*Justin Karácsonya*

Justin és a fiúk reggeli közben arról tanakodtak milyen is jó volna ha karácsony reggelén (ami ez esetben holnap van) havazna New York City-ben, ugyanis a srácok jó pár éve nem látták erre felé a fehér karácsonyt. Chriss nagyot fúj a habos kakaóba. - Milyen király lenne már. Közben az ujjával túrta meg a tejszínhab legjavát. - Az úr havat akar lálálááá. George bele nyomta Christian orrát a habba.  

//KÖZBEN//

*Selena Karácsonya*

Amíg a srácok végeznek a reggelivel addig kicsit pillantsunk bele Selena karácsonyában ahogy éppen a vidámparkban dolgozik.
Szent este reggelén mint ahogy máskor is Selena felébredt, s ugyan azt az egyetlen kopott farmerját és szakadt felsőjét húzta fel magára. Majd elindult a munkába. Feltette lilás bukó sisakját fel szállt rokkant bicikliére s végig gördült lefelé a széles járda szegélyen. Kerékpárja egyet-kettőt zökkent amikor kátyúhoz ért. Fél órás tekerés után a hó talán New York City-ben elérkezett a vidámparkba. Selena belépett a magas piros karácsony mintás kapun, még kicsit vacakolt sisakja csatjával és akkor "bumm" Selena arcát egy pillanat alatt beterítette a műhó áradat.. 

//KÖZBEN//

*Justin Karácsonya*

Kicsit pillantsunk vissza Justinék karácsonyához amíg Selena kideríti ki is követte el ellene e bűntettet..
A fiúk már addigra a halban "tevékenykednek"  amikor Miss.Rose vidám mosollyal lecsap az asztalra egy HATALMAS barna zsák szerű "tatyót". - Fiúk, ha már annyira benne vagytok ebben a karácsony témában, tessék itt van néhány olló, színes lap, ragasztó,  szóval minden ami csak kellhet a szobátok kidíszítéséhez. Meg köszöntük az eszközöket majd dúdolgatásban, munkába kezdtünk. Körülbelül fél óra múlva végeztek is a fiúk a dekorálással amikor Christian kipillant az ablakon és el kiálltja magát.:- 
fiúk, esik a hó!!! Egyszerre mind három srác arcán hatalmas mosoly ült ki. Gyorsan kapkodva pakolták kisebb-nagyon kesztyűket, sálakat, sapkákat és folytonos öltözésbe kezdtek. Siettek, hogy ez ne csak egy múló dolog legyen..

//KÖZBEN//

Amire Selena-nak sikerült megtalálni az "elkövetőt" addigra megint aggódnia kellett mivel elkezdett szállingózni az igazi hó. 
- Jajj ne! Mondta hangosan a lány, mert tudta, hogy akkor a mai munka napja nem sokáig fog tartani..
Elindult szomorúan Selena haza felé, tolja kicsit rozoga biciklijét. A St.Martin felé vette az útját, hogy kicsit később érjen haza mert tudja, hogy ha előbb megy haza a munkából akkor az igazgatóság azt hiszi, hogy lazsál. 
A hatalmas kidíszített kapu előtt elmerengve nézi, hogy játszanak bent a gyerekek és milyen jó lenne neki is így játszani. Selena ábrándozásaiból egy jeges hógolyó zökkenti ki, az éppen nagy dobásra készülő Chriss találja el a lányt. 
Selena kitisztítja szemeit, rá kiállt a hógolyózó fiúra, hogy: - Ezt muszáj volt?! Válaszra sem várva egy hatalmas hógolyót repít a srácok felé.. 
A célt eltévesztve Justint a nyakán találta el. Justin oda pillant a piros arcú lányra, a két másik fiú sorozat lövészként kezdik el dobálni a Selenat.
Justin nagy átfontoltságból átállt Selena-hoz, és elkezdődött a 2 vs 2 elleni harc.
Selena keményen meg sorozza a fiúkat de viszont Selenat sem kímélik mert lány.
Éppen elakar hajolni egy felé repülő hógolyó elől amikor megcsúszik, Justin "hősiesen" megpróbálja elkapni de erre mindketten elesnek.
Ahogy Selena elesett Justin pont rá esett. Justin ledermedt erősen kalapált a szíve, úgy érezte a világ összes hava elolvad egyszerre. 
Mindketten csak néznek egymásra egyikőjük sem mer se megszólalni sem meg mozdulni. A hatalmas szívverés koncertet George hangja töri meg.
- Magatokra hadjunk? Nevetésbe tőrt ki mind két fiú. Erre a mondatra Justin teljesen elvörösödött és felpattant. Selena is zavarba esett ezért gyorsan megfogta havas bringáját és hamar eltekert.
Ebben a percben Justin fel pillant az ablakra és látja, hogy többé nem ünnepelheti együtt a fiúkkal a karácsonyt és ilyen vidám találkozása sem lesz Selena-val.
Feltette az utolsó papírból kivágott csillagot a fenyőfa ágra és lefeküdt aludni. Boldog karácsonyt Justin!

5.Rész ~A barátaim, Selena és a csókja.. minden.. egy gyönyörű álom volt..~

*A barátaim, Selena és a csókja.. minden.. egy gyönyörű álom volt..*

Mint ahogy már említettük az előző részben Justin meg érkezik az Albert Einstein összevont intézetbe, ahol be sétál a klub szobába és meg látja az ismerős pókerező lányt. - Szemed levedd Selena-ról öcsi, ő a miénk! Amúgy sem állna szóba egy "újonccal". Mondta a magas fiú majd erőteljes lökéssel beinvitál a szobába. Az ajtóban állva vissza pillantottam a vastag füst függöny mögött levő két hatalmas szempárra mely engem vizsgálgat. Bementem a hálószobába ami valami elképesztően rendtelen volt, a parketta a lábaink alatt telis-tele volt repedésekkel, az ablak valami cellux szerűvel vastagon át ragasztva, és az ágyakon szanaszét volt szaggatva az ágy terítő és mintha csótányok viaskodnának rajtuk. - Az ott a te helyed! Mutat a magas fiú az ablak melletti ágyra. Oda álltam az ablakhoz melyen hangosan besüvített a szél. Egyszer csak meleg szellőt éreztem át járni egész testemet. - Ki az új srác Denis?! Kérdést tett fel halk szellő hangon. - Te ne foglalkozz vele baby,amúgy valami Justin. Mondta majd kivitte a lányt. Mire hátra pillantottam a lány és a magas fiú eltűnt. De mindegy is tuti nem ismerhetem a lányt mivel a St.Martin és az Albert Einstein soha sem szoktak azonos rendezvényekre járni. Egy pillanatig arra gondoltam, hogy lehetséges.. áá esélytelen, hogy ő itt lenne, nem ő "más". Leültem kosztól roskadó ágyra és úgy három-négy órát ott ültem amíg be nem sötétedett. - Lámpa oltás öcsi! Szólt be a szobába a magas fiú. Ránéztem de ő csak egy rideg tekintettel viszonozza. Elalvás előtt még Chris és George levelét szorongattam. Fél tizenkettő tájban tudtam álomba merülni Még hallottam amikor a szél élesen át "sikított" a ragasztó alatt. Miután el aludtam hangos kiabálásra ébredtem Christian üvöltötte az arcomba ezeket a szavakat: - Justin, gyere George hozz fel valakit a lépcsőn aki téged akar látni.. Hirtelen millió egy könny szökött a szemembe. - Chriss, "kisöcsém", el sem hiszem, hogy te vagy az. Az örömtől majd kiugrottam a bőrömből. Ekkor George hangját neszeli meg fülem. - Justin, nézd ki van itt. Amikor George belépett az ajtón rögtön oda akartam rohanni és meg ölelni amikor a lélegzetem hírtelen nem tudta a helyes sorrendet és össze - vissza járt a szobába. - Justin. Azért jöttem, hogy be pótoljuk azt amit a körhintánál nem tudtunk. Selena volt az aki csak nem el állította a lélegzetemet. Selena meg fogta a kezem majd így szólt:- csókolj meg Justin! Behunytam a szemeimet, hogy "tökéletes" legyen amikor

Selena szólongatni kezdet. - Justin, Justin!! Egy pillanat alatt a szépséges Selena hangja elkeményedett és tovább szólongatott. - Justin, Justin, nyisd már ki a szemed. Abban a percben egy jó adag jeges vizét kaptam a nyakamba és rövidesen rájöttem, hogy minden csak álom volt. A barátaim, Selena és a csókja.. minden.. egy gyönyörű álom volt. Abban a pillanatban gondoltam bele, hogy "itt" még borzasztóbb lesz az életem mint amire először gondoltam amikor beléptem azon a magas ajtón.

4.Rész ~Megjöttem!~

*Megjöttem*

Kimásztam az autóból, leléptem a szét tőrt járda lapra, rápillantottam a rozsdától roskadó kapura. Amikor beléptem az udvarba egy koszos-szakadt ruhás nálam tuti idősebb srác állt velem szemben. Elhajította a cigi csikket majd tenger kék szemeivel végig mért.. - Csá! Te vagy az a Bieber?! Zsebbe dugta a kezeit és közben tekintetével sürgette a válaszomat. Kihúztam magam majd méltóan válaszoltam. - Szia, igen. Megmutatod hova kell mennem?? Néztem a magas fiúra nagy figyelemmel. - Jaa, na gyere utánam öcsi. Ahogy elnézem nem fog minden zökkenőmentesen menni ebben a suliban. Fel mentünk a két apró lépcsőfokon, a fiú bement az ajtón majd becsapta előttem. Na csodás, gondoltam magamban. Az ajtóval szemben van egy gyönyörű aranyozott ajtó ráfestve: 'Mr.Edward Ross Igazgató úr'. - Itt vagyunk, szólok a dirinek te várj itt. Mondta a magas srác mindentudóan. Belépése után kb. 3 perc múlva kijön.. - A diri üzeni húzd be magad az irodájába. Át léptem a vényes küszöböt, az iroda valami csodálatosan tiszta volt. Bár az egész intézett undorítóan ápolatlan volt az igazgató irodája eszméletlenül tiszta volt. A gyönyörű fenyőfa asztal mögött az majd 2,5 méter magas bőr irodai szék nekem háttal fordulva, 2 mp alatt meg telt a szoba szivar füsttel. - Üdvözöllek Justin, remélem tetszik iskolánk. Na végre az ember által meg érdemelt köszönés, nem az, hogy csá haver.. - Jó napot, igazából még csak most érkeztem. Válaszoltam vissza tisztelet tudóan. Mr. Ross aláírt egy papírt, majd így szólt. - Denis lekísér a klubba és a 18-as szobában lesz helyed. - DENIS!! Rekettes hangján kiszólt Ross tanár úr. A bunkó magas fiú belépett. - Gyere velem kis delfin.. Kis delfin?! Miért hívhat kis delfinnek?! Talán mert dicsőséges vagyok és vidám mint egy delfin kölyök??! - Miért hívsz Kis delfinnek?? Nem nézz rám csak válaszol.. - Mert törpe vagy és úgy nézel ki mint egy delfin. Haha, ez volt ám a nagy vicc!

Beléptem a füsttől alig át tekinthető klub szobába ahol egy hatalmas póker asztalt találtam magammal szemben. Az asztal bal sarkánál az egy lány ült mint két lábával fent az asztalon. - Megint nyertem, enyém a zsé! Elkiáltja magát a lány akkor vettem észre milyen ismerős is ez a lány..Beléptem a füsttől alig át tekinthető klub szobába ahol egy hatalmas póker asztalt találtam magammal szemben. Az asztal bal sarkánál az egy lány ült mint két lábával fent az asztalon. - Megint nyertem, enyém a zsé! Elkiáltja magát a lány akkor vettem észre milyen ismerős is ez a lány..

~Halloweeni Különkiadás~

*Halloweeni különkiadás*

A Halloween- i csoki keresésből siettem vissza az intézetbe természetesen egyedül.. Elmerülve vizsgálgattam a kék zsákom tartalmát amikor hirtelen megbotlottam egy nagy méretű kőben.. Úgy érzem a kíváncsiság annyira furdal, hogy az se érdekel ha már rég lámpaoltás van.. Tigris csíkos felsőm újával megtörölgettem a nyirkos kő oldalát. "Samantha Jonhson. 527 - 543-ig élt 16 évet. "Suttogva ezeket a sorokat olvasom és közben felnéztem az égre, egy óriási pók hálóra ezek voltak 'hímetve'. "Segíts békében nyugodni! Samantha." Micsoda?? Ijedtemben hátra estem a 'harmatos' fűre. Egy pillanatra azt hittem, hogy ezt valamelyik intézetbeli eszelte ki, hogy engem megrémítsen. De amikor felálltam és körbe pillantottam láttam, hogy a városunk teljesen kivan halva, és ezt nem csak a lakatlanságra értettem hanem a lepusztúlt és a leélt házakra.. Szinte egy másodperc alatt 'Zombie City'-ben eszméltem magam. A telihold, a csaknem 1500 éves síremlékek.. Behunytam a szemem gondolván 'ez csak egy rossz álom' , de a szél újra ezt a mondatot suttogta "Segíts békében nyugodni..". A rémülettől hirtelen kinyitottam a szemem és három zombie jött felém közepén egy lánnyal aki teljesen Selenára hasonlított. A zöld rothadó testén végig szinte bele voltak égetve csúnyábbnál csúnyább szavakkal, illetve átkokkal. Nyöszörögve és véres könnycseppekkel újra és újra azt a bizonyos mondatott hajtogatták 'Segíts békében nyugodni..". - Hhogyy tuddnéék én ssegííttenni? Kérdeztem a félelemtől már szinte dadogva.. Válaszra nem várva hátra fordultam és futásba eredtem. A vidámpark romjai köze bújtam hátha vége lesz ennek a rém álomnak. Ismerőshang szólalt meg egy szakadt sátor zugából: -Justin, te vagy az?! És egy hatalmas mély sóhajtás követte. Beljebb lestem és így szóltam: - Chriss, úristen ezer éve nem láttalak. Mi van veled? Erre a kérdésemre Christian elő merészkedett és akkor úgy éreztem rosszabb már nem lehet.. Chriss csak egy fej volt.. Próbáltam nem kimutatni a csorduló könnyeimet. - Justin elmesélem, hogy segíthetsz Samatha-n és, hogy szabadulhatsz meg ettől a rémálomtól.. - Hallgatlak Chriss!!! Nézem ahogy Chriss beleélve magát rángatta egy szem végtagját. - Szóval, Sam-et szó szerint a halálba kergették azokkal az ocsmány szavakkal amik most a testét borítják. Most vissza jött és csak te tudsz neki segíteni azzal, hogy megtalálod a Kristály fülbevalóját, amit 15 éves korában az akkor elhunyt nagymamájától kapott. Az osztálytársai elvették tőle kitalálva, hogy ezt tőlük lopta. Rövidesen Samatha felakasztotta magát.. Chriss nagyot sóhajtott majd lepillantott a földre. Gondoltam most egy cseppet sincs idő a hezitálásra. - Vágjunk bele! Szóltam meglévő legjobb barátomra pillantva. - Hol találom azt a Kristály fülbevalót? Látom Christian riadt tekintetét, gondoltam Justin most, hogy mászol ki ebből. - A St.Martin egykori torna termében, ahol vannak a szekrények. Menny 178-as öltözőhöz ott van benn egy lilás edzőtáskába.De vigyázz, (megtorpant Chriss hangja) kint nyüzsögnek a zombie-k, ők egyáltalán nem bántanak kivéve ha belenézel a szemébe! Szóval ne néz a zombie -k szemébe!!! -Ha csak ennyi, Gondoltam magamba. - Jus, amint látod nekem sem sikerült az akció. Bent az öltözőbe egy vérszomjas Vámpír őrzi a táskát. Na szép gondoltam magamba, hogy küzdenék meg emberként egy vámpírral.. - Vedd fel az én ruháimat, és akkor zombie szagod lesz és nem bánt! Itt van a ruhám a 'fejem' alatt. Gyengéden kihúztam a szakadt ruhadarabokat majd azokat a bűzlő cuccokat felvettem. -Na hajrá! Mondtam majd elindultam a még mindig nedves füvön lépkedve. Vagyis próbáltam úgy szinte vonszolni magam, hogy ne tűnjön a járásom annyira 'emberesen'. Kiléptem a vidámpark hatalmas kapuja alól, és akkor már jöttek is a nyöszörgő-szakadt zombie-k. Ügyeltem arra, hogy egyik szemébe se nézzek bele. Szépen végig mentem a városon úgy, hogy minden 'félholt' kikerült mert hozzájuk tartozónak hittek. Elérkeztem a St.Martin-hoz. Remegve beléptem a romladozó boltíven.. Rövidebb úton próbáltam menni a torna öltözők felé. 178-As öltözőnél sokkal sötétebb volt mint más út. A terem túlsó sarkán állt egy hatalmas fekete poros kabátba a vámpír. Hófehér bőre csak úgy kivilágította a helységet. Hozzám csak egy karnyújtásra volt a sport tatyó. Össze szedtem a bátorságomat oda mentem és kivettem az ékszert. Abban a pillanatban szó szerint a vámpír hamuvá vált. Amint ezt megláttam az összes zombie megdermedt és nem tudtak mozogni. Siettem vissza Christian fejéhez, de Chriss sehol sem volt.. Könnyek szöktek össze a szememben. - Most véghez viszem ami a legjobb barátomnak nem sikerült.. - De most hogyan tovább?! Ott álltam a romos vidámparkban és gőzöm sem volt mitévő legyek.. Majd akkor a szellő újra az szegény lány sírását suttogta. "Segíts békében nyugodni.." -
Bingóó!! Kiáltottam el magam. - Oda fogok menni Samatha Johnson sírkövéhez, talán megint ott lesz. Kapkodtam a lábaimat, hogy minél előbb találkozzak Sam-el. Pár lépésre álltam a kőtől. Selena az az Sam megjelent. Nyújtom a kezem benne a kék kristály fülbevalóval. Beleteszi a fülébe s elkezd mosolyogni..Majd hirtelen nagy fény töri be az egész várost, szinte már vakít. Mire fel eszméltem addigra a vidámparkban álltam a körhintánál és a gyönyörűséges Selena ott mosolyog velem szemben, fülébe a kék kristály fülbevalóval.

3.Rész~Az Ítélet~

*Az ítélet*

Csaknem levegő után kapkodtunk amikor vissza rohantunk az intézetbe. Már majdnem teljesen a kapunál voltunk amikor.. - Az urak merre csatangoltak, ha szabad kérdeznem??? - Ahh, Mike. Mi..  ööö,  csak sétáltunk kicsit .. - Nagyon rosszul hazudik Mr.Bieber! Egyenes utam vezet, rögvest a Klubba egy magyarázat kíséretében, hogy mit is kerestem jómagam, a vidám park környékén.  Szép 'kis' születésnap mondhatom.. Mike mindent elmond a tantestületnek és az ezred fordulóig büntetést kapunk mind hárman. George az életben nem fogja abba hagyni a kínzásomat, a katasztrofális "tervemet" illetően. Szabadon hagytam neki a kapumat,  ezentúl én leszek megint a "nyomi srác" az intézetbe. - A kedves ünnepeltet kérem fáradjon be az irodába. DE AZONNAL!!! Csak úgy vízhangzót Mr.Penelope beinvitálása. Remegő térdekkel és fülsiketítő szív dobogással léptem be a nyikorgó parkettás szobába. Néhány másodpercig rá sem mertem nézni az igazgatónőre, az intézetbeliek azt harsongták "ölni tudna a tekintetével" még azt is hallottam,  hogy volt aki belépett ezen az ezer éves küszöbön de viszont már ki nem ment. Penelope igazgatónő titokban egy sárkány aki mindig a "csínytevő" fiatalokra feni a fényesre csiszolt fogait. -Kérlek csukd be az ajtót Justin. Ha tüzet okád és villámokat szórnak a szemei biztos kirohanok a világból. - Mindenki tudomással van arról,  hogy ma van a születésed napja, pontosabban az 16.-dik. De még most sem világos számomra azaz számunkra,  hogy miért is kellett kiszöknöd Christian -al és George -al. Még, hogy sárkány?!  Már nem azért, de rengeteg sárkányos mesét láttam már, de egyiknek se volt ilyen "Penelope" kinézete. -Emlékezetessé akartuk tenni a születésnapomat igazgatónő. Az igazgatónő megfordul majd leül barna műbőr karosszékébe. Egyet - kettőt billeg vele és végre rám pillant,  gondoltam itt a vég és már látom a hegyes füleket és karmokat. Majd vissza pillant fekete szintén műbőr portól roskadó naplójára. Meg dörzsöli ráncoktól duzzadó homlokát a kezével, majd mély levegőt vesz mintha bele kezdene újra a mondani valójába. - Justin, Justin,  Justin.. Az intézményünk makulátlan volt több mint 200 évig, te meg egy ilyen röpke bolondsággal elrontod az egész életem, sőt az egész családom életét azzal, hogy vidámparkokba szökdösöl ki. Nem így nem mehet tovább!  Arra a döntésre jutottam,  hogy a St.Martin -nak nincs többé szüksége rád. Azonnalival át küldelek a Albert Einstein ÖSSZEVONT intézetbe!! Na, és  mesék hazudnak, mert itt él az egyetlen sárkány az Univerzumban. - Justin kérlek hagyd el az irodámat, és csomagolj össze két óra múlva indulsz! Utasította Miss.Penelope, majd végig húzta a kezét portól dús könyves polcán. Ki emelt egy kékes-zöld borítékot majd behajtotta az ajtót kitessékelve a helységből. Az emeleti lépcsőn lefelé csak Selenára tudtam gondolni, mogyoró-barna szemei élesen utat tört a fejembe kitaszítva az irodában történt dolgokat. - Hé, Jus!

Chistian hangja csapódott ki abból a gondolat halmazból ami éppen a fejembe lezajlott.  Rá és George-ra pillantottam a legalább 1 méteres távolságból majd vissza néztem az izzadó összekulcsolt kezeimre. - Srácok!  Mondtam két hatalmas sóhajtással. Közelebb mentem leültem melléjük az ágyra.. - Át helyeztek a Albert Einstein-be.. Éreztem ha tovább beszéllek elsírom magam. Fel pattantam az élesre vasalt ágy terítőről, beálltam a "frissen mosott" ablak elé. A St.Martin "lakói" egyenes rettegtek az Albert Einstein-től, rengeteg tanulatlan és ápolatlan ember. Az igazgató meg egy hatalmas ballonkabátos őszülő úr, még Miss.Penelope-nál is nagyobb sárkány. Ha azt mondja "Jó reggelt" már azokkal a szavakkal tüzet okád. Másfél óráig ott álltam az ablak előtt amikor meg láttam,  hogy begördült az autó ami egyenesen az össze vont intézetbe visz engem. Chris rikogatása törte meg a csendet.. - Hagyják békén Justint!! NEM vihetik el!! Visszhangzott a bútortalan üres hal. - Justin, kérlek gyere le indulnod kell. Hallom Miss.Rose halkas szavait majd a nyikorgó padlón végig vezet ki kerülve a barátaimat. Látom Christian könnyes szemeit és George vöröslődő arcát. - Miss.Rose nem lehetne,  hogy elköszönjek tőlük? Kérdeztem elcsukló hangon. Rose tanárnő csak vezet előre nem halva semmit. Beültettem a barna szövetes autóba, a fiatal afró-amerikai sofőr bele néz a repedéses visszapillantó tükörbe majd a mély rekettes hangján így szól. - Indulhatunk?  Nem szóltam semmit csak bólintottam. Elindultunk. Hátra dőltem a kemény szövet ülésbe. Éreztem valami nyomja a mellkasomat, a kabátom belső zsebében ott volt az a kékes-zöld boríték amit Miss.Penelope vett ellő az könyves polcból. Chris tört de aranyos írását látom meg rajta. "Justin, az igazgatónőtől kaptuk ezt a borítékot, hogy elbúcsúzhassunk tőled. George üzeni, hogy nagyon sajnálja,  hogy a nagyképűsége miatt kerültél bajba. Nem ez a legjobb édes 16. de legalább találkoztál Selenával. Csak ennyit írhatunk. Ne aggódj találkozni fogunk még, ígérem!" Miután elolvastam még úgy kb. 10 mp-ig nézegettem azt félig szakadt füzetlapot. - Itt is vagyunk, sok sikert a továbbiakhoz! Gyorsan vissza gyűrtem a pappírt a zsebembe, meg töröltem a szemeimet. Kinyitottam a kocsi ajtót de amit azután következett sosem hittem volna..

2.Rész ~A Pillanat~

*A Pillanat*

Amint bele kezdtem volna a nyerési folyamatomba be kellett mennünk készülődni az alváshoz. Egész éjszaka aludni nem bírtam gondolván "miért is nem a cso-csozást mondtam nekik " hiszen George-nak is ez volt a program a 16.-dik születés napján. Hallgattam Chiss Jazz stílusú horkolását, olyan hajnali 3-4 óra tájban tudtam álomba merülni. Reggel Chris éneklésére a tükör előtt ébredtem. Kinyitottam a szemeimet a nyitott ablak friss reggeli szellő illatát éreztem. Christian acél hangja ezeket a szavakat harsongta "du-duu kimehetünk,  du-duu körhinta, du-duu ringis, dup-dup szép lányok ". Kimásztam puha meleg takaró alól, meg támasztottat az ajtót s ezt mondtam neki. - Te tesóm,  jobban várod a szülinapomat mint én. " Nevetve meg dörzsöltem a csaknem csurom vizes haját. Belenézett a tükörbe majd kacsintott  saját magának. - Itt a lehetőség,  végre találkozni a szerelmemmel.. dup-dup szép lányok. Tovább dalolászott s egy nagyot locsolt a csapból a tükörre. - Csak hogy nem több mint egy óránk lesz kint lenni. És meg telt a fürdőszoba George jelenlétével. - Fiúk, mi ez a csete-paté?!  Tudjátok a házirend szabályait, egyszerre csak EGY valaki tartózkodhat a fürdőszobába!! Justin, George menjetek reggelizni. Christian te meg öltözz fel DE AZONNAL!! Rose tanárnő üvöltése helyet kerített magának az aprócska helységben, és az az 12.-dik századi lila bársony ruha ki is ürítette a helységet. Chriss még a fogkefét is kiejtette a kezéből. - Igenis Miss.Rose! Mondtuk kórusban, majd George -al lementünk a hosszú lépcső soron az étkezőbe enni. Meg ettük a 'friss' tojás rántottát és a délelőtt további részében kosaraztunk. Nem volt túl sok kedvem hozzá mert csak a vidámparkon járt az eszem, ki is kapott a csapatom. Szívem majd kiugrott a helyéről amikor meghallottam az ebédet jelző csengőt. Idegességemet és láb remegésemet kisebb-nagyobb sikerrel próbáltam leplezni míg a Borsó levesbe kutattam. A második fogásnál már szinte alig bírtam meg ülni a széken,  a Túrós batyut inkább át passzoltam Chriss-nek. Amint kivittük a tányérokat, kanalakat, poharakat, Miss.Penelope bejelentette a másfél órás szünetet.  - Most következik a szabad foglalkozás, más fél órátok van ki szaladgálni, játszani magatokat. Pontba háromkor MINDENKI legyen a társalgóban, utána indulunk a Templomba!  Jelentette be Miss.Penelope a St.Martin igazgatója. Majd Miss.Rose-al és a többi nevelővel lementek a Klubba sakkozni. Chrissel egymásra néztünk, s egy HATALMAS levegőt vettem. - Itt az idő! Nézett rám méltatlankodva George. Rápillantottam magabiztosan. - Induljunk! Mondtam hatalmas gombóccal a torkomba. Teljesen levert a víz amíg ki értünk az intézet előtti buszmegállóhoz, busz pontosan a Vidámparkig szállított el minket. Amikor le szálltunk már nem is annyira féltem. Nagyon rendes sofőr volt búcsúzóul még Boldog Születés Napot is kívánt nekem. Be értünk az óriási festett kapun. - Nos mivel Chriss álmában a körhintán csajozott be menjünk először oda. Szólalt fel George. Elénk állt Christian szomorú kutyus szemekkel így szólt.  - De srácok Ti nem ülhettek fel mert túl magasak vagytok. Hajtotta le a fejét szomorúan. - Nyugi, Chris! George elmegy vattacukorért, én meg addig a kezelőnél foglak megvárni. Felléptem a lépcsőn, hogy Chriss végig lásson. Oda álltam a körhintát kezelő lány mellé, és akkor

*szivárvány, tűzijáték, és hullócsillag egyszerre játszott az égen * valami mindig titkolt álom amit abban a pillanatban meg láttam, a kezelő lány valami halkan suttogó látomás volt.. A hosszú barna haja,  a kerek mindig mosolygó szeme. Azt hittem nyomban megszűnök létezni. Rám nézett és elmosolyodott, lejjebb lépett hozzám. - Szia, Selena vagyok! Köszönt oda kacsintva. - Én meg rögtön elájulok, azaz a nevem Justin. Össze - vissza pirultam zavaromba, lehet a 'körhinta-szerelem' nálam jött be. - Hogy te milyen kis édes vagy, hmm még soha nem láttalak erre. Ide valósi vagy?! Nézett rám várva a választ közben meg csillogtatta mogyoró barna szemeit. Kissé bepánikoltam ha Selena megtudja,  hogy árva vagyok tuti kifog nevetni és nem lesz soha semmi esélyem.. - Öhm, nem csak a barátommal jöttem.  Te viszont elképesztően gyönyörű vagy.Na igen, megint hangosan gondolkoztam. - Köszönöm a bókot szép fiú. Kacsintott egyet rám. Úgy éreztem a levegő forróbb közöttünk mint a pokol legsötétebb bugyraiban. Selena csak nézett és közeledett, éppen azon voltunk, hogy a szülinapok történelem könyvébe írjunk egy "Édes 16-os csókkal" amikor George lerángatott, - Itt van az intézett biztonsági őre Mike. Akkor járt le Chriss köre is. - Mi folyik itt? Kérdezte kétségbe esetten Selena. Futásba eredtünk a kapunál meg álltam és lihegve Selena-ra néztem és oda kiáltottam.  - Eljövök még hozzád szépséges Selena, és bepótoljuk ígérem! Selena végig le szalad a lépcsőn a korlátba kapaszkodva szívére emelve a jobb kezet halkan e szavakat suttogja. - Várni fogom azt a napot!

1.Rész ~Egy napnyi csoda~

*Egy napnyi csoda*

'Egy napnyi csoda' Így emlegettem Crissnek és George-nak a szülinapomat, amikor az udvaron úgymond 'haditervet' készítettünk, fontolgattunk mi is lehetne hajmeresztő és mégis vissza fogott program. A fűben ülve focilabdát át gurítva George-nak ezeket a szavakat suttogtam . - Már csak egy nap és ez is eljön. Mondtam hangommal játszadozva és kezemmel a nyirkos gyepet tépkedve. De persze George-nak ez sem tetszik pont úgy ahogy a labda át passzolása sem. - Jajj Justin nem akkora dolog ám a 16-dik szülinap. Mondja George hencegve a maga 17 évével. Csendre utasította egy maroknyi letépett fűvel amit egyenesen George nyakába célzott Chriss. - Ne is hallgass rá Jus, természetes, hogy ennyire izgulsz  hiszen egész életedbe ezt a napot vártad. Térdre ereszkedett majd egy ág darabbal társította mondani valóját.  - Köszönöm Criss, te legalább meg értesz.. Ekkor érkezett vissza hozzám a labda és mondtam a mellettem ülő George-on gyúnyolódva. George török ülésre vált hátra simítja a lazán levágott haját és nagy dologra nem számítva felém hajol majd ezt mondja. - Nos Justin mit is tervezel?! Megrántva szemöldökét a 'Rangidős' banda tag. Nagyszerű, most mit mondjak neki, jobbra balra nézek. Valami nagyszabású dolgot kéne kieszelnem, mert tudom ha a pincebeli cso-csozással rukkolok elő akkor sosem fogom letörölni azt a bárgyú vigyort a képéről. Méltányos kihúztam magam majd töredéke ezt mondtam.  - Nos ööö..  aaa.. Amikor a nevelők sakkoznak, Chriss, te és én elmegyünk a vidámparkba! Micsoda, ezt tényleg én mondtam?! Rá néztem Christian-ra akinek a tekintete ezt sugallta 'Te főzted edd is meg!' - Áha, a "kis" Bieber felnőtt. Kieresztette a befeszített szemöldökeit. Habár szemei azt sugallták
'gyáva vagy Bieber!' Válasz képen egy hals mosoly jött elő belőlem. Kétségbe esésemet az eddigi kereszt tűzből kimaradt Chriss észre vette. - Biztos jó ötlet ez srácok?! Óvakodasra intet. Látom mi folyik most George agyában 'mutasd meg mit tudsz' gondolatait velünk is meg osztotta.   - Ugyan már, Justin 16 éves meg meri tenni! Ugye Justin? Rám meresztette nagy becsvágyó szemeit. Nagyot nyeltem amikor ezt meghallottam. Bár legszívesebben csak annyit mondtam volna, hogy "Ahh hagyjuk is az egészet inkább " de most más volt a helyzet.. meg akartam mutatni, hogy NEM vagyok gyáva!! Szó eltérés érdekében Chris fel ajánlotta, hogy focizzunk..