17. Rész ~A napló~

*A napló*

Sziasztok, elég sok idő eltelt a 16.-dik rész óta. Szóval kicsit felemlegetjük az abban történteket. Justin reggel a megszokott ütemben indul dolgozni a cukrászdába. A mindennapi dolgoktól eltérve most felmondását szeretné bejelenteni főnök urának. Izgatottan és szapora pulzussal siet fel az irodába, amikor ott szembe kerül gyermekkori legjobb barátjával Christian-nal. A főnök elengedi Justint annak reményében, hogy olyan készséges dolgozó válik majd Chriss-ből mint Justin-ból. Miután végeztek az irodában Justin elhívta magukhoz Chriss-t, út közben elmesélt mindent ami vele történt azóta amióta kitette a lábát a St.Martin kapujából. Haza érve Miley barátságosan üdvözölte a fiút. Justin nagy kíváncsiságára Chriss elárulta, hogy George barátunk tragikus módon elhunyt. Justin hatalmas zokogásba kezdett Miley vállán, és most itt vagyunk Miley és Justin lakásán. Következzék a 17.-dik Rész!

Azt sem tudtam mit gondoljak vagy mit ne gondoljak. Csak szorítani tudtam magamhoz Miley-t, könnyzáporként zúdult ki belőlem mindent fájdalmam. Csak George-ra, az eltöltött időkre, a rosszalkodásokra tudtam gondolni. Egyszer csak egy gondolat villant a fejemben. Nekem küldetésem van, megtalálni Selena-t és zenélni. Nem mutathatom a fájdalmamat. Felálltam Miley mellől, megpusziltam a homlokát majd barátomhoz fordultam, olyan szorosan megöleltem mint még soha. - Ne haragudj Chriss de nekem nem sokára mennem kell a stúdióba. Vállára tettem a kezemet majd ismét átöleltem. - Amúgy is már menni akartam. Nagyon örülök, hogy újra láttalak. Miley örülök, hogy megismertelek. Ki kísérsz?! 
- Én is nagyon örülök, persze gyere! Mondta Miley majd mosolyogva kísérte ki Chriss-t, puszival búcsúztak el. Én meg elindultam felfelé a lépcsőn a szobámba.

- Állj! - Miley szólít meg, majd hátulról szorosan átölel. - Rám mindig számíthatsz! - Tudom. - Suttogtam majd bementem a szobámba. Zuhanyzós után felkaptam az első ruhát ami a kezem ügyébe került, ez esetben a fekete farmeromat, a fehér trikómat és a fekete háromnegyedes ingemet. Amikor lementem a földszintre ott állt előttem Miley egy fekete mini egybe ruhában amihez egy aranyszínű láncos övet vett fel. Valami elképesztően szép volt. - Indulhatunk?! - Kérdést intett felem Miley. - Micsoda? - Annyira bele voltam bolondulva a kinézetébe, hogy szinte semmit sem hallottam abból amit mondott. - Azt kérdeztem, hogy indulhatunk e? - Mindegy is volt mit kérdezett vagy hányszor kérdezte én akkor sem tudtam rá figyelni. - Öhm mi van? - Csak nézek előre kigúvadt szemekkel. - Justin figyelj már rám!! - Oda lépett hozzám majd jól fejbe csapott. - Azt kérdeztem, hogy indulhatunk e? - Most már vissza sikerült térnem a földre. - Jaaa, igen mehetünk. - Annyira elpirultam, hogy mosolyogva a szemem elé kellett tennem a kezem. Miley előttem kisétált az ajtón. - Csodás vagy Miley. - Mondtam kicsi "elvagyok varázsolva" hangon. - Ez így nem fog menni, Justin elindulnál? - Az utcáról kiabál vissza Miley. - Mi van? Ja igen, megyek. - Megráztam a fejemet és elindultam kifelé az ajtón. - Szedd már össze magad Justin!! - Ó, csodás te ismét magadban beszélsz. Majd az ajtót bezárom én. - Lökött félre. - De te Miley akkor is nagyon csodás vagy! - Mondtam neki majd kézen fogva elsétáltunk a Stúdióig. Csak a bejáratnál vettem észre, hogy együtt (úgy együtt!!) jöttünk. Amikor beléptem az épületbe tátott szájjal bámultam. Az egész mintha tiszta üveg lett volna, még a lift is ahogy mozgott föl-le végig lehetett látni. Megpillantottam előttem egy hatalmas recepciós pultot, melyben egy vékony körmét resszelő szőke lány ült. Oda léptem hozzá. - Szia. Justin vagyok Mrs. Fegan már vár minket. - Leteszi a körömreszelőt majd valamit a számítógépében néz. - Rendben, második emelet. Amikor felértek a lifttel szemben lévő hatalmas ajtó lesz a te termed. Sok sikert. Meg köszöntem majd a lifthez vettük az irányt. A liftben kicsit távolság tartó voltam Miley-val szemben. Amikor felértünk már az üveg ajtón keresztül láttam, hogy Mr.Fegan egy létrán álló srácnak dirigál. - Uram isten. Justin ezt nézd. - Kerekedtek el Miley szemei. Oda pillantottam és láttam, hogy a létrán álló srác az ajtó felett egy táblát állít be amin ezt áll " Justin Bieber Stúdió terme". - Üdvözöllek benneteket. - Lépett oda hozzánk Fegan. Majd kinyitja a két ajtót s így szól. - Ez mind a tiéd Justin! - Azt sem tudtam mit reagáljak rá. - Gyertek csak. - Vezetett be minket. - Ők itt a hangmérnök csapatod csak veled dolgoznak senki mással. William, Eddie és Rose. Rose írta a "Baby" című dalt neked és ő lesz az ének tanárod is. William egy alacsony hátul kicsi lófarokba volt össze kötve a haja. Eddie, egy szemüveges kicsit duci viccesen kinéző figura. Rose, rövid élénk vörös hajú és kisegérre hasonlító hangjával azonnal megkedvelteti magát. Köszöntem mind hármojuknak, majd az előttünk álló hatalmas plexit üveget bámultam. - Ez lesz a te birodalmat. Bent vannak mikrofonok, fejhallgatók és természetesen gitárok. - Tyűha, azt sem tudom mit mondjak. - Hát bevallom tényleg nem tudtam őszintén mit kezdeni magammal.

- Próbáld ki Justin! - Mondta Miley majd William mellé ült s egy fejhallgatót tett a nyakába. Csak néztem Fegan-ra ő meg így szólt. - Ez itt mint a tiéd. - Mosolygott majd ő is fogott egy fejhallgatót. Beléptem a plexit szobába, fogtam egy gitárt majd a mikrofon elé ültem. A "One Less Loney Girl-t" játszottam és énekeltem. Közben Miley-t néztem s bevallom neki is énekeltem. Ő csak mosolyogva nézett és azt hiszem egy kis büszkeséget is láttam a szemében. Amikor végeztem a dallal Mr.Fegan int, hogy menjek ki. Kicsit beparáztam, hogy nem tetszik neki vagy valami és akkor itt a vég meg minden. - Ehhez foghatóbbat még sosem hallottam. Justin, tényleg szóhoz sem jutok. Huuh, ez fantasztikus volt. Azonnal fel is tesszük az internetre. Szenzációs vagy!! - Azzal a mondattal elment. A szemem sarkából láttam, hogy Miley vigyorogva halkan tapsolt. Majd Rose fordul oda hozzám. - Tessék itt van a "Baby" dalszöge két nap múlva ugyan ekkor itt, tanulgassad! - Mosolygott s virágos mappájával a kezében elvontúlt majd csatlosként utána Eddie és William is. Miley forog egyet a székkel majd leugrik róla, azzal az ütemmel oda vágtak s megölel. - Annyira büszke vagyok rád. - S bele gondoltam, miért is ne?! Átkaroltam s megpörgettem és megcsókoltam. - Menjünk haza. - Mondtam majd megfogtam Miley kezét és a lifthez vezettem. Út közben látom Miley arcán, hogy valami gond van. - Mi a baj? - Kérdeztem. - Semmi. - Válaszolt tő mondatban, én meg arra gondoltam, hogy ennél azért jobban ismerem őt. - Na mond csak el mi bánt! - Megálltam és ránéztem. - Tudom sok minden történt a mai napon, szóval így minden össze jött. - Mély levegő vétel után elereszti a kezem és lenéz a földre majd úgy folytatja mondatát. - De az érzelmeim nem szűntek meg irántad létezni és a mai napon elég félreérthető voltál. - Kicsit össze húzza magát majd egy másodpercre mélyen behunyja a szemét. - Szerintem nem félreérthető voltam hanem egyértelmű. - Megfogtam az arcát és felemeltem a fejét. - Vagyis egyértelmű akartam lenni. Miley elpirult én meg már mosolyogtam is és átöleltem. S elindultunk haza felé. A lakásba beérve Miley így szól. Átöltözöm és készítek valami vacsorát. - Majd felvonult a lépcsőn. Olyan tíz perc múlva én még ott álltam az bejárati ajtó elött amikor ő átöltözve jött le. A zöld-fehér kockás hosszú derekú gatyáját vette fel a fehér haspólójával. - Te még nem öltöztél át?! - Nézett rám kérdőre vonó tekintettel. - Még eddig nem. - Mormogtam oda neki. - Akkor nyomás, addig én megyek a konyhába. Odajött megpuszilta az arcomat és elment a konyha féle. Felmentem a szobámba felvettem egy egyszerű fehér pólót meg egy fekete gatyát és már rohantam is le a konyhába. - Mi lesz a vacsi? - Kérdeztem ráhajolva az asztalra. - Spagetti, megfelel? - Tökéletes! - Feleltem. - Segíthetek? - Segíteni akarsz a főzésben?! - Mondja nevetve. - Igen, miért? - Miley tisztában van vele, hogy még egy tojást sem tudok megfőzni. Megfogta a főzőköpenyt odajött a hátam mögé majd átkarolva rám kötötte. - Erre szükséged lesz. - Mondja majd a hűtőszekrényhez lép. Háromnegyed óra főzőcskézés után mind ketten úgy néztünk ki mind egy tábori kajacsata vesztesei, minden tiszta paradicsom szósz lett. Aztán csengetésre lettünk figyelmesek. Miley megtörölte a kezét és az ajtóhoz ment. Kis idő múlva hallottam, hogy ajtó becsukódik de Miley nem jön vissza tehát gondoltam megnézem hol lehet. - Miley, ki volt..az?! Miley ott térdel az ajtó előtt és könnyes szemekkel szorít valamit a kezei között.. - Az Albert Einstein követe volt az. - Ott hagytam valamit az intézetbe? - Nem értettem semmit. - Nem, vagy nem te. Amit a kezemben tartok Selena naplója, fél éve hagyta el az intézetet és most takarítás közben találtak rá. - Csak ámulva hallgattam amit mondott. Oda ültem mellé és kinyitotta.