2.Rész ~A Pillanat~

*A Pillanat*

Amint bele kezdtem volna a nyerési folyamatomba be kellett mennünk készülődni az alváshoz. Egész éjszaka aludni nem bírtam gondolván "miért is nem a cso-csozást mondtam nekik " hiszen George-nak is ez volt a program a 16.-dik születés napján. Hallgattam Chiss Jazz stílusú horkolását, olyan hajnali 3-4 óra tájban tudtam álomba merülni. Reggel Chris éneklésére a tükör előtt ébredtem. Kinyitottam a szemeimet a nyitott ablak friss reggeli szellő illatát éreztem. Christian acél hangja ezeket a szavakat harsongta "du-duu kimehetünk,  du-duu körhinta, du-duu ringis, dup-dup szép lányok ". Kimásztam puha meleg takaró alól, meg támasztottat az ajtót s ezt mondtam neki. - Te tesóm,  jobban várod a szülinapomat mint én. " Nevetve meg dörzsöltem a csaknem csurom vizes haját. Belenézett a tükörbe majd kacsintott  saját magának. - Itt a lehetőség,  végre találkozni a szerelmemmel.. dup-dup szép lányok. Tovább dalolászott s egy nagyot locsolt a csapból a tükörre. - Csak hogy nem több mint egy óránk lesz kint lenni. És meg telt a fürdőszoba George jelenlétével. - Fiúk, mi ez a csete-paté?!  Tudjátok a házirend szabályait, egyszerre csak EGY valaki tartózkodhat a fürdőszobába!! Justin, George menjetek reggelizni. Christian te meg öltözz fel DE AZONNAL!! Rose tanárnő üvöltése helyet kerített magának az aprócska helységben, és az az 12.-dik századi lila bársony ruha ki is ürítette a helységet. Chriss még a fogkefét is kiejtette a kezéből. - Igenis Miss.Rose! Mondtuk kórusban, majd George -al lementünk a hosszú lépcső soron az étkezőbe enni. Meg ettük a 'friss' tojás rántottát és a délelőtt további részében kosaraztunk. Nem volt túl sok kedvem hozzá mert csak a vidámparkon járt az eszem, ki is kapott a csapatom. Szívem majd kiugrott a helyéről amikor meghallottam az ebédet jelző csengőt. Idegességemet és láb remegésemet kisebb-nagyobb sikerrel próbáltam leplezni míg a Borsó levesbe kutattam. A második fogásnál már szinte alig bírtam meg ülni a széken,  a Túrós batyut inkább át passzoltam Chriss-nek. Amint kivittük a tányérokat, kanalakat, poharakat, Miss.Penelope bejelentette a másfél órás szünetet.  - Most következik a szabad foglalkozás, más fél órátok van ki szaladgálni, játszani magatokat. Pontba háromkor MINDENKI legyen a társalgóban, utána indulunk a Templomba!  Jelentette be Miss.Penelope a St.Martin igazgatója. Majd Miss.Rose-al és a többi nevelővel lementek a Klubba sakkozni. Chrissel egymásra néztünk, s egy HATALMAS levegőt vettem. - Itt az idő! Nézett rám méltatlankodva George. Rápillantottam magabiztosan. - Induljunk! Mondtam hatalmas gombóccal a torkomba. Teljesen levert a víz amíg ki értünk az intézet előtti buszmegállóhoz, busz pontosan a Vidámparkig szállított el minket. Amikor le szálltunk már nem is annyira féltem. Nagyon rendes sofőr volt búcsúzóul még Boldog Születés Napot is kívánt nekem. Be értünk az óriási festett kapun. - Nos mivel Chriss álmában a körhintán csajozott be menjünk először oda. Szólalt fel George. Elénk állt Christian szomorú kutyus szemekkel így szólt.  - De srácok Ti nem ülhettek fel mert túl magasak vagytok. Hajtotta le a fejét szomorúan. - Nyugi, Chris! George elmegy vattacukorért, én meg addig a kezelőnél foglak megvárni. Felléptem a lépcsőn, hogy Chriss végig lásson. Oda álltam a körhintát kezelő lány mellé, és akkor

*szivárvány, tűzijáték, és hullócsillag egyszerre játszott az égen * valami mindig titkolt álom amit abban a pillanatban meg láttam, a kezelő lány valami halkan suttogó látomás volt.. A hosszú barna haja,  a kerek mindig mosolygó szeme. Azt hittem nyomban megszűnök létezni. Rám nézett és elmosolyodott, lejjebb lépett hozzám. - Szia, Selena vagyok! Köszönt oda kacsintva. - Én meg rögtön elájulok, azaz a nevem Justin. Össze - vissza pirultam zavaromba, lehet a 'körhinta-szerelem' nálam jött be. - Hogy te milyen kis édes vagy, hmm még soha nem láttalak erre. Ide valósi vagy?! Nézett rám várva a választ közben meg csillogtatta mogyoró barna szemeit. Kissé bepánikoltam ha Selena megtudja,  hogy árva vagyok tuti kifog nevetni és nem lesz soha semmi esélyem.. - Öhm, nem csak a barátommal jöttem.  Te viszont elképesztően gyönyörű vagy.Na igen, megint hangosan gondolkoztam. - Köszönöm a bókot szép fiú. Kacsintott egyet rám. Úgy éreztem a levegő forróbb közöttünk mint a pokol legsötétebb bugyraiban. Selena csak nézett és közeledett, éppen azon voltunk, hogy a szülinapok történelem könyvébe írjunk egy "Édes 16-os csókkal" amikor George lerángatott, - Itt van az intézett biztonsági őre Mike. Akkor járt le Chriss köre is. - Mi folyik itt? Kérdezte kétségbe esetten Selena. Futásba eredtünk a kapunál meg álltam és lihegve Selena-ra néztem és oda kiáltottam.  - Eljövök még hozzád szépséges Selena, és bepótoljuk ígérem! Selena végig le szalad a lépcsőn a korlátba kapaszkodva szívére emelve a jobb kezet halkan e szavakat suttogja. - Várni fogom azt a napot!