*Az ítélet*
Csaknem levegő után kapkodtunk amikor vissza rohantunk az intézetbe. Már majdnem teljesen a kapunál voltunk amikor.. - Az urak merre csatangoltak, ha szabad kérdeznem??? - Ahh, Mike. Mi.. ööö, csak sétáltunk kicsit .. - Nagyon rosszul hazudik Mr.Bieber! Egyenes utam vezet, rögvest a Klubba egy magyarázat kíséretében, hogy mit is kerestem jómagam, a vidám park környékén. Szép 'kis' születésnap mondhatom.. Mike mindent elmond a tantestületnek és az ezred fordulóig büntetést kapunk mind hárman. George az életben nem fogja abba hagyni a kínzásomat, a katasztrofális "tervemet" illetően. Szabadon hagytam neki a kapumat, ezentúl én leszek megint a "nyomi srác" az intézetbe. - A kedves ünnepeltet kérem fáradjon be az irodába. DE AZONNAL!!! Csak úgy vízhangzót Mr.Penelope beinvitálása. Remegő térdekkel és fülsiketítő szív dobogással léptem be a nyikorgó parkettás szobába. Néhány másodpercig rá sem mertem nézni az igazgatónőre, az intézetbeliek azt harsongták "ölni tudna a tekintetével" még azt is hallottam, hogy volt aki belépett ezen az ezer éves küszöbön de viszont már ki nem ment. Penelope igazgatónő titokban egy sárkány aki mindig a "csínytevő" fiatalokra feni a fényesre csiszolt fogait. -Kérlek csukd be az ajtót Justin. Ha tüzet okád és villámokat szórnak a szemei biztos kirohanok a világból. - Mindenki tudomással van arról, hogy ma van a születésed napja, pontosabban az 16.-dik. De még most sem világos számomra azaz számunkra, hogy miért is kellett kiszöknöd Christian -al és George -al. Még, hogy sárkány?! Már nem azért, de rengeteg sárkányos mesét láttam már, de egyiknek se volt ilyen "Penelope" kinézete. -Emlékezetessé akartuk tenni a születésnapomat igazgatónő. Az igazgatónő megfordul majd leül barna műbőr karosszékébe. Egyet - kettőt billeg vele és végre rám pillant, gondoltam itt a vég és már látom a hegyes füleket és karmokat. Majd vissza pillant fekete szintén műbőr portól roskadó naplójára. Meg dörzsöli ráncoktól duzzadó homlokát a kezével, majd mély levegőt vesz mintha bele kezdene újra a mondani valójába. - Justin, Justin, Justin.. Az intézményünk makulátlan volt több mint 200 évig, te meg egy ilyen röpke bolondsággal elrontod az egész életem, sőt az egész családom életét azzal, hogy vidámparkokba szökdösöl ki. Nem így nem mehet tovább! Arra a döntésre jutottam, hogy a St.Martin -nak nincs többé szüksége rád. Azonnalival át küldelek a Albert Einstein ÖSSZEVONT intézetbe!! Na, és mesék hazudnak, mert itt él az egyetlen sárkány az Univerzumban. - Justin kérlek hagyd el az irodámat, és csomagolj össze két óra múlva indulsz! Utasította Miss.Penelope, majd végig húzta a kezét portól dús könyves polcán. Ki emelt egy kékes-zöld borítékot majd behajtotta az ajtót kitessékelve a helységből. Az emeleti lépcsőn lefelé csak Selenára tudtam gondolni, mogyoró-barna szemei élesen utat tört a fejembe kitaszítva az irodában történt dolgokat. - Hé, Jus!
Chistian hangja csapódott ki abból a gondolat halmazból ami éppen a fejembe lezajlott. Rá és George-ra pillantottam a legalább 1 méteres távolságból majd vissza néztem az izzadó összekulcsolt kezeimre. - Srácok! Mondtam két hatalmas sóhajtással. Közelebb mentem leültem melléjük az ágyra.. - Át helyeztek a Albert Einstein-be.. Éreztem ha tovább beszéllek elsírom magam. Fel pattantam az élesre vasalt ágy terítőről, beálltam a "frissen mosott" ablak elé. A St.Martin "lakói" egyenes rettegtek az Albert Einstein-től, rengeteg tanulatlan és ápolatlan ember. Az igazgató meg egy hatalmas ballonkabátos őszülő úr, még Miss.Penelope-nál is nagyobb sárkány. Ha azt mondja "Jó reggelt" már azokkal a szavakkal tüzet okád. Másfél óráig ott álltam az ablak előtt amikor meg láttam, hogy begördült az autó ami egyenesen az össze vont intézetbe visz engem. Chris rikogatása törte meg a csendet.. - Hagyják békén Justint!! NEM vihetik el!! Visszhangzott a bútortalan üres hal. - Justin, kérlek gyere le indulnod kell. Hallom Miss.Rose halkas szavait majd a nyikorgó padlón végig vezet ki kerülve a barátaimat. Látom Christian könnyes szemeit és George vöröslődő arcát. - Miss.Rose nem lehetne, hogy elköszönjek tőlük? Kérdeztem elcsukló hangon. Rose tanárnő csak vezet előre nem halva semmit. Beültettem a barna szövetes autóba, a fiatal afró-amerikai sofőr bele néz a repedéses visszapillantó tükörbe majd a mély rekettes hangján így szól. - Indulhatunk? Nem szóltam semmit csak bólintottam. Elindultunk. Hátra dőltem a kemény szövet ülésbe. Éreztem valami nyomja a mellkasomat, a kabátom belső zsebében ott volt az a kékes-zöld boríték amit Miss.Penelope vett ellő az könyves polcból. Chris tört de aranyos írását látom meg rajta. "Justin, az igazgatónőtől kaptuk ezt a borítékot, hogy elbúcsúzhassunk tőled. George üzeni, hogy nagyon sajnálja, hogy a nagyképűsége miatt kerültél bajba. Nem ez a legjobb édes 16. de legalább találkoztál Selenával. Csak ennyit írhatunk. Ne aggódj találkozni fogunk még, ígérem!" Miután elolvastam még úgy kb. 10 mp-ig nézegettem azt félig szakadt füzetlapot. - Itt is vagyunk, sok sikert a továbbiakhoz! Gyorsan vissza gyűrtem a pappírt a zsebembe, meg töröltem a szemeimet. Kinyitottam a kocsi ajtót de amit azután következett sosem hittem volna..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése