14.Rész ~A vallomás~

*A vallomás*

Másnap reggel még Miley ébredése előtt osontam ki a házból és indultam a cukrászdába dolgozni. Út közben csak Miley és a tegnap este történtek jártak az eszembe, végig mentem a szakadtas torna cipőbe a hosszú járda soron. Majd tíz perc gyaloglás után meg érkeztem a munka helyemre, hm milyen jó ezt ki mondani, Justin Bieber-nek van munka helye.. Egész nap nagyon simán ment minden, még egy idős házaspár meg is dicsért. Amikor már utolsó órában dolgoztam kipillantottam az ablakon és megláttam Mileyt aki éppen ide tart. Igazából még nem sikerült letisztáznom magamban a dolgokat így hát nem is szívesen beszélek vele. Amikor belépett az ajtón egy különös érzés fogott el, látván azt a csodás mosolyát és ragyogó szemeit, arra gondoltam inkább maradok továbbra is távolság tartó. Különös érzést amit ő kivált belőlem azzal jelen pillanatban nem tudok és nem is akarok mit kezdeni. Hisz megígértem Selenának, hogy elmegyek érte. Gondolat menetemet lelkes köszöntés töri meg. - Szia Justin, mikor végzel?! Kérdezte Miley rám mosolyogva, nem nagyon akartam rá reagálni. - Még egy kicsit maradnom kell, menny csak haza! Szóltam oda neki közben a poharakat rendeztem. Vissza húzódóan levette a pult széléről a zöld körmeit s lassan mosolya is leereszkedett. - Khm, hát jó.. Mondja majd zsebre tett kézzel kisétált a kávézóból.
Nem akartam meg bántani csak tényleg nem tudok még a szituációval mit kezdeni. Végig kísértem a szememmel amíg elhagyta az utcát. Amikor végeztem a munkával már sötét volt szóval igyekeztem haza.
Megfogtam a bejárati ajtó kilincsét fújtam egy mély levegőt kifelé. Miley a kandalló előtt ülve teázgatott amikor beléptem a nappaliba. Rápillantottam majd hirtelen elkaptam a fejem. - Megjöttem, kicsit fáradt vagyok le is pihenek jó éjt! Mentem fel az emeletre ridegen, és végig előre nézve. - Hát jó éjt.. Miley halk, szomorkás hangja távolodik tőlem.
Az elmúlt két hétben minden egyes nap így telt el. Olyan semmilyen stílusban. Selenaról nem hallottunk semmi hírt. Azóta egyszer jártunk az Intézetben akkor azt mondták, hogy Selena elhagyta az iskolát és valami divat-suliban tanul tovább. De térjünk kicsit vissza Mileyhoz, hozzám és a köztünk levő feszült hangulathoz. Egyik este később indultam el a kávézóból, már eléggé sötét volta talán már az óra elütötte a tíz órát is. A lakásunk teljes sötétségbe burkolózva várt engem. Bevallom reménykedem benne, hogy Miley már rég az igazak almát alussza. Így hát felmentem gondoltam gyorsan lezuhanyozok. Már meg váltam fehér "V" kivágású pólómtól és szűk szabású kopott farmergatyámtól amikor Miley lágy hangjára lettem figyelmes. - Beszélnünk kéne. Átkarolva az ajtót mondja s csak néz. - Nem várhatnánk amíg letusolok?! Kérdeztem kicsit flegma stílusban. Miley belépett az ajtón majd becsukta maga mögött és lazán neki dőlt s közben mély levegő vétellel lehunyta a szemeit s majd lassan kinyitotta. - Nem, ez nem várhat. S újra hatalmas-mély levegőt vett.
Kicsit kimeresztettem a szemeimet.
- Jól van, mondjad. Szóltam oda hozzá. Meg igazította a frufruja tincsét. 
- Tudod, engem nem hagy nyugodni ami köztünk történt, a csók..

Átpillant az egyik oldalról a másikra majd ismét belekezd.
- Nézz nyugodtan hülyének, de beléd szerettem. 
Ekkora gyors gyengéd mozdulattal meg törli csillámló szemét.
- Tisztába vagyok vele, hogy szereted a húgomat.
 Megint beletúr a hajába. 
 - De nem tehetek róla, ez van. 
Hirtelen azt sem tudtam mit tegyek vagy mondjak. Miley elrugaszkodik az ajtótól, oda lép lassan hozzám. Majd érzelem teljesen meg csókolt. Hirtelen elkapta magát tőlem, szájára tette a kezét.
 - Sajnálom, ezt váltod ki belőlem. 
 Megfordult s kisétált maga mögött becsukott ajtóval. Csak álltam bámulva talán még a szám is tátva maradt.