~Halloweeni Különkiadás~

*Halloweeni különkiadás*

A Halloween- i csoki keresésből siettem vissza az intézetbe természetesen egyedül.. Elmerülve vizsgálgattam a kék zsákom tartalmát amikor hirtelen megbotlottam egy nagy méretű kőben.. Úgy érzem a kíváncsiság annyira furdal, hogy az se érdekel ha már rég lámpaoltás van.. Tigris csíkos felsőm újával megtörölgettem a nyirkos kő oldalát. "Samantha Jonhson. 527 - 543-ig élt 16 évet. "Suttogva ezeket a sorokat olvasom és közben felnéztem az égre, egy óriási pók hálóra ezek voltak 'hímetve'. "Segíts békében nyugodni! Samantha." Micsoda?? Ijedtemben hátra estem a 'harmatos' fűre. Egy pillanatra azt hittem, hogy ezt valamelyik intézetbeli eszelte ki, hogy engem megrémítsen. De amikor felálltam és körbe pillantottam láttam, hogy a városunk teljesen kivan halva, és ezt nem csak a lakatlanságra értettem hanem a lepusztúlt és a leélt házakra.. Szinte egy másodperc alatt 'Zombie City'-ben eszméltem magam. A telihold, a csaknem 1500 éves síremlékek.. Behunytam a szemem gondolván 'ez csak egy rossz álom' , de a szél újra ezt a mondatot suttogta "Segíts békében nyugodni..". A rémülettől hirtelen kinyitottam a szemem és három zombie jött felém közepén egy lánnyal aki teljesen Selenára hasonlított. A zöld rothadó testén végig szinte bele voltak égetve csúnyábbnál csúnyább szavakkal, illetve átkokkal. Nyöszörögve és véres könnycseppekkel újra és újra azt a bizonyos mondatott hajtogatták 'Segíts békében nyugodni..". - Hhogyy tuddnéék én ssegííttenni? Kérdeztem a félelemtől már szinte dadogva.. Válaszra nem várva hátra fordultam és futásba eredtem. A vidámpark romjai köze bújtam hátha vége lesz ennek a rém álomnak. Ismerőshang szólalt meg egy szakadt sátor zugából: -Justin, te vagy az?! És egy hatalmas mély sóhajtás követte. Beljebb lestem és így szóltam: - Chriss, úristen ezer éve nem láttalak. Mi van veled? Erre a kérdésemre Christian elő merészkedett és akkor úgy éreztem rosszabb már nem lehet.. Chriss csak egy fej volt.. Próbáltam nem kimutatni a csorduló könnyeimet. - Justin elmesélem, hogy segíthetsz Samatha-n és, hogy szabadulhatsz meg ettől a rémálomtól.. - Hallgatlak Chriss!!! Nézem ahogy Chriss beleélve magát rángatta egy szem végtagját. - Szóval, Sam-et szó szerint a halálba kergették azokkal az ocsmány szavakkal amik most a testét borítják. Most vissza jött és csak te tudsz neki segíteni azzal, hogy megtalálod a Kristály fülbevalóját, amit 15 éves korában az akkor elhunyt nagymamájától kapott. Az osztálytársai elvették tőle kitalálva, hogy ezt tőlük lopta. Rövidesen Samatha felakasztotta magát.. Chriss nagyot sóhajtott majd lepillantott a földre. Gondoltam most egy cseppet sincs idő a hezitálásra. - Vágjunk bele! Szóltam meglévő legjobb barátomra pillantva. - Hol találom azt a Kristály fülbevalót? Látom Christian riadt tekintetét, gondoltam Justin most, hogy mászol ki ebből. - A St.Martin egykori torna termében, ahol vannak a szekrények. Menny 178-as öltözőhöz ott van benn egy lilás edzőtáskába.De vigyázz, (megtorpant Chriss hangja) kint nyüzsögnek a zombie-k, ők egyáltalán nem bántanak kivéve ha belenézel a szemébe! Szóval ne néz a zombie -k szemébe!!! -Ha csak ennyi, Gondoltam magamba. - Jus, amint látod nekem sem sikerült az akció. Bent az öltözőbe egy vérszomjas Vámpír őrzi a táskát. Na szép gondoltam magamba, hogy küzdenék meg emberként egy vámpírral.. - Vedd fel az én ruháimat, és akkor zombie szagod lesz és nem bánt! Itt van a ruhám a 'fejem' alatt. Gyengéden kihúztam a szakadt ruhadarabokat majd azokat a bűzlő cuccokat felvettem. -Na hajrá! Mondtam majd elindultam a még mindig nedves füvön lépkedve. Vagyis próbáltam úgy szinte vonszolni magam, hogy ne tűnjön a járásom annyira 'emberesen'. Kiléptem a vidámpark hatalmas kapuja alól, és akkor már jöttek is a nyöszörgő-szakadt zombie-k. Ügyeltem arra, hogy egyik szemébe se nézzek bele. Szépen végig mentem a városon úgy, hogy minden 'félholt' kikerült mert hozzájuk tartozónak hittek. Elérkeztem a St.Martin-hoz. Remegve beléptem a romladozó boltíven.. Rövidebb úton próbáltam menni a torna öltözők felé. 178-As öltözőnél sokkal sötétebb volt mint más út. A terem túlsó sarkán állt egy hatalmas fekete poros kabátba a vámpír. Hófehér bőre csak úgy kivilágította a helységet. Hozzám csak egy karnyújtásra volt a sport tatyó. Össze szedtem a bátorságomat oda mentem és kivettem az ékszert. Abban a pillanatban szó szerint a vámpír hamuvá vált. Amint ezt megláttam az összes zombie megdermedt és nem tudtak mozogni. Siettem vissza Christian fejéhez, de Chriss sehol sem volt.. Könnyek szöktek össze a szememben. - Most véghez viszem ami a legjobb barátomnak nem sikerült.. - De most hogyan tovább?! Ott álltam a romos vidámparkban és gőzöm sem volt mitévő legyek.. Majd akkor a szellő újra az szegény lány sírását suttogta. "Segíts békében nyugodni.." -
Bingóó!! Kiáltottam el magam. - Oda fogok menni Samatha Johnson sírkövéhez, talán megint ott lesz. Kapkodtam a lábaimat, hogy minél előbb találkozzak Sam-el. Pár lépésre álltam a kőtől. Selena az az Sam megjelent. Nyújtom a kezem benne a kék kristály fülbevalóval. Beleteszi a fülébe s elkezd mosolyogni..Majd hirtelen nagy fény töri be az egész várost, szinte már vakít. Mire fel eszméltem addigra a vidámparkban álltam a körhintánál és a gyönyörűséges Selena ott mosolyog velem szemben, fülébe a kék kristály fülbevalóval.