Oldalak

2015. február 14., szombat

~Valentin napi különkiadás~

*Valentin napi különkiadás*

Valentin napi különkiadásunkban elétek tárunk egyik jövőbeli részből
egypár szerelmes pillanatot. A változatosság kedvéért most Selena meséli el nekünk.
Az idő elteltével mégis csak egymásra sikerült találnunk Justin-nal.
Most éppen várva várt lakásunk nappalijában zenélgetünk.
Vadonatúj bőr kanapénk selymes anyagján csillámlik a kandallóból szikrázó fény.
Ha vissza pillantok a díványra látom őt ahogy gitárját hangolja.
Egy pillanatra rám néz mosolyog és elkezd énekelni.
- Gyere Selena énekeljünk.
A jellegzetes mosolyával hívogat maga mellé.
- Ugyan már nekem nincs jó hangom. De te attól még énekelhetsz nekem.
Oda mentem hozzá beletúrtam kócos hajába s leültem mellé.
Szemöldök húzással rám néz és majd vissza az imádott gitárjára.
- Jólvan már kezdem megszokni, hogy sosem énekelsz velem..
Természetesen ezt duzzogó, cuki hangon mondta.
"Vigasztalás" képpen megöleltem és vártam, hogy végre énekeljen.
Megkérdeztem tőle, hogy mikor készül már el a várva várt szám?!
- Még nem készült el mert ez egy nagyon különleges dal lesz.
- Megnézhetem, hátha tudok segíteni benne?
Letette maga mellé a gitárt elindul kifelé s ezt mondja...
- Majd ha kész lesz.
Justin válaszomat nem várva felment a szobába.
Egy kis idő elteltével utána mentem, amikor beléptem az ajtón láttam, hogy ül az ágy szélén
és csak meredten néz előre.
Oda rohantam hozzá, kétségbe esett hangon kérdeztem tőle mi a baja?!
- Már rég elszerettem volna neked mondani van egy olyan titkom ami még kiskoromban történt
s nem akartam elmondani bárkinek mert egyedül akartam vele megküzdeni.
S gyengéden odanyúl megtörölni a szemeit, én megfogtam a kezét és ránéztem.
- Bennem megbízhatsz hisz ezt te is tudod.
- Mindez tizenkét éves koromban kezdődött, egy egyszerű rosszullét következtében súlyos és
bizonytalan agydaganatot diagnosztizáltak. Nem mertem elmondani még a fiúknak sem. Megkértem az igazgatónőt, hogy maradjon kettőnk között, diszkrét maradt és megtette amit ígért.
Azokban az időkben szinte már alig vártam, hogy legyen a tizenhatodik születésnapom mert ha az
bekövetkezik akkor már teljesen gyógyult vagyok. De senki nem tudta mire várjunk vagy éppen mi
következik. A vizsgálatok miatt az összes hajam teljesen kihullott s azt hittem ennél
rosszabb már nem is történhet velem, amikor jött egy újabb és legveszélyesebb rosszullétem.
Napokkal később derült ki, hogy vége a sok vizsgálatnak teljesen meggyógyultam. Másnap
találkoztam veled a születésnapomon.
Mindkét kezét az arcára teszi és nem szól többet sem.
Egy pillanatra szóhoz sem jutottam.
Megfogtam a kezét és szorosan oda húztam a hasamhoz...
Mert én is közölni akartam vele egy hírt ami bár jó hír de ebben a drámában ami most van
jobb ha nem fokozom a hangulatot.
Felálltam mellőle nagy levegővétellel sétáltam az ablakhoz, majd a hasamra tettem a kezem és
megfordultam s így szóltam hozzá.
- Justin nézz rám egy kicsit, tudom nem ez a legjobb alkalom de szeretném átadni a Valentin napi
ajándékodat.
Megfogtam a kezét és szorosan oda húztam a hasamhoz...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése