10.Rész ~NEM ilyen nincs,de a képen ő van..~

*NEM ilyen nincs, de a képen ő van..*

Éppen reggelére ébredtem az intézetben amikor esze-veszett ordibálásra lettem figyelmes. Ahogy épp Mr.Ross kétségbeesett, dühös hangja hangos bemondóként üvöltötte folyamatosan ugyan azt az egy mondatott.:
- Amíg a gyerekek be nem töltik a 18-at addig egyetlen egy elő vagy holt rokonával sem vehetik fel a kapcsolatot! Akkor egy idősebb lány hangja adott helyet magának a halban.:
- De uram kérem hadd lássam a húgomat. És ekkor elcsuklott a lány hangja. Én meg arra gondoltam, hogy inkább élesben nézem a szitut, amikor ki léptem ajtón már csak annyit hallottam az igazgató úrtól.:
- Mit érdekel engem. Most meg TAKARODJON INNEN!!!  Kicsit gyorsabban szedtem az apró lábaimat, hogy még lássam a lányt de mire én is a lépcsőhöz értem volna már sem a lány sem Ross tanár úr nem volt a hallban. Hát vissza sétáltam az ágyamhoz de amikor meg álltam a "csillogóan tiszta" ablak előtt, láttam ki menni a kapun egy szőke hajú lányt és az intézet előtti buszmállóba sietve ül le a padra. Biztosan ő lesz az! Gondoltam magamba, majd gyors erőfeszítéssel öltöztem át, hogy még időben oda érjek a lányhoz. S közben arra gondoltam ha segítek a lánynak a húgával találkozni akkor ez lenne tőlem mint egy "újonctól" a jó tett. Szinte már zilálva rohantam ki a buszmegállóhoz, szívem kalapál és egyre gyorsabban veszem a levegőt. Amikor oda értem a lányhoz leültem mellé a padra az alig kapok levegőt szituáció miatt csak szaggatva mondtam a lánynak.:- Az-ért si-ettem, hogy utol-érjelek téged..  Le töröltem a verítéket a homlokomról és ki fújtam magam.
- Nem kellett volna futnod 1,5 óra múlva jön csak a buszom. Mondja a lány aki számomra nem is volt idegen. Majd oda nyújt nekem egy zsepit. - Szia, Miley de nagyon régen találkoztunk . Öleltem meg. Miley  csak mosolygott és füle mögé tűri furcsán levágott haja egyik tincsét.
- Szia. Kicsi popsztárom!  Te is itt laksz az intézetben?  A kérdés után valamit erősen kutat a zsebeiben majd ismét egy zsebkendőt ad át nekem. Elvettem tőle,  meg töröltem már alig izzadó arcomat közben válaszoltam neki.:
- Nem rég kerültem ide. Mondtam majd kicsit meg csillogtattam a "jó fiú vagyok" mosolyomat.
- Te a húgodat keresed?!  Nagy levegő vétellel fejeztem be mondani valómat.  Miley rám mereszti hatalmas kékes zöld szemeit közben búsan sóhajt egyet. Ismét meg igazította rakoncátlan haj tincsét.:
- Igen, tudod már több mint 6 éve keresem. Majd újra le pillant és gyengéden meg törli szemét a hó fehér kesztyűs kezével. Egy pillanatra én is  el szomorodtam, hisz nekem is a srácok nélkül kell tovább élnem, de nem hagyhattam, hogy sírjon ez a szép lány. Hát ismertek csak a lányok mosolya éltet. Gyengéden rátettem Miley térdére a kezem s amikor rám nézett kicsit mosolyogtam.
- Én segítek neked találkozni a húgoddal! Miley amikor meg hallotta mondatomat rögtön meg ölelt. (Ez nagyon tetszett!!) Meg jegyzem kicsit el pirultam, kisebb nagyobb sikerrel eltüntettem vörösödésemet.
- Tudod, hogy néz ki a húgod?  Vagy a nevét tudod?  Vagy volna egy képed róla?? Kicsit toporzékoltam ülve. Miley elkezdett kutatni a táskájában, talált egy papír lapot szívéhez tette mind két kezével.
- A húgom neve Selena, óriási gyönyörű barna szemei vannak, és csodaszép hosszú barna haja.

Amint levitte a hangsúlyt a kezét is le emelte, mutatja nekem a kezében lévő képet amin Selena volt..
(AZ ÉN SELENA-M) Rögtön fel álltam a padról és hátrálni kezdtem. Szívem úgy vert ahogy még sohasem. Hátrálás közben hangosan mormogtam magamban. - Nem ez nem lehet, hogy Selena itt élne NEM ilyen nincs, de a képen ő van..