17. Rész ~A napló~

*A napló*

Sziasztok, elég sok idő eltelt a 16.-dik rész óta. Szóval kicsit felemlegetjük az abban történteket. Justin reggel a megszokott ütemben indul dolgozni a cukrászdába. A mindennapi dolgoktól eltérve most felmondását szeretné bejelenteni főnök urának. Izgatottan és szapora pulzussal siet fel az irodába, amikor ott szembe kerül gyermekkori legjobb barátjával Christian-nal. A főnök elengedi Justint annak reményében, hogy olyan készséges dolgozó válik majd Chriss-ből mint Justin-ból. Miután végeztek az irodában Justin elhívta magukhoz Chriss-t, út közben elmesélt mindent ami vele történt azóta amióta kitette a lábát a St.Martin kapujából. Haza érve Miley barátságosan üdvözölte a fiút. Justin nagy kíváncsiságára Chriss elárulta, hogy George barátunk tragikus módon elhunyt. Justin hatalmas zokogásba kezdett Miley vállán, és most itt vagyunk Miley és Justin lakásán. Következzék a 17.-dik Rész!

Azt sem tudtam mit gondoljak vagy mit ne gondoljak. Csak szorítani tudtam magamhoz Miley-t, könnyzáporként zúdult ki belőlem mindent fájdalmam. Csak George-ra, az eltöltött időkre, a rosszalkodásokra tudtam gondolni. Egyszer csak egy gondolat villant a fejemben. Nekem küldetésem van, megtalálni Selena-t és zenélni. Nem mutathatom a fájdalmamat. Felálltam Miley mellől, megpusziltam a homlokát majd barátomhoz fordultam, olyan szorosan megöleltem mint még soha. - Ne haragudj Chriss de nekem nem sokára mennem kell a stúdióba. Vállára tettem a kezemet majd ismét átöleltem. - Amúgy is már menni akartam. Nagyon örülök, hogy újra láttalak. Miley örülök, hogy megismertelek. Ki kísérsz?! 
- Én is nagyon örülök, persze gyere! Mondta Miley majd mosolyogva kísérte ki Chriss-t, puszival búcsúztak el. Én meg elindultam felfelé a lépcsőn a szobámba.

- Állj! - Miley szólít meg, majd hátulról szorosan átölel. - Rám mindig számíthatsz! - Tudom. - Suttogtam majd bementem a szobámba. Zuhanyzós után felkaptam az első ruhát ami a kezem ügyébe került, ez esetben a fekete farmeromat, a fehér trikómat és a fekete háromnegyedes ingemet. Amikor lementem a földszintre ott állt előttem Miley egy fekete mini egybe ruhában amihez egy aranyszínű láncos övet vett fel. Valami elképesztően szép volt. - Indulhatunk?! - Kérdést intett felem Miley. - Micsoda? - Annyira bele voltam bolondulva a kinézetébe, hogy szinte semmit sem hallottam abból amit mondott. - Azt kérdeztem, hogy indulhatunk e? - Mindegy is volt mit kérdezett vagy hányszor kérdezte én akkor sem tudtam rá figyelni. - Öhm mi van? - Csak nézek előre kigúvadt szemekkel. - Justin figyelj már rám!! - Oda lépett hozzám majd jól fejbe csapott. - Azt kérdeztem, hogy indulhatunk e? - Most már vissza sikerült térnem a földre. - Jaaa, igen mehetünk. - Annyira elpirultam, hogy mosolyogva a szemem elé kellett tennem a kezem. Miley előttem kisétált az ajtón. - Csodás vagy Miley. - Mondtam kicsi "elvagyok varázsolva" hangon. - Ez így nem fog menni, Justin elindulnál? - Az utcáról kiabál vissza Miley. - Mi van? Ja igen, megyek. - Megráztam a fejemet és elindultam kifelé az ajtón. - Szedd már össze magad Justin!! - Ó, csodás te ismét magadban beszélsz. Majd az ajtót bezárom én. - Lökött félre. - De te Miley akkor is nagyon csodás vagy! - Mondtam neki majd kézen fogva elsétáltunk a Stúdióig. Csak a bejáratnál vettem észre, hogy együtt (úgy együtt!!) jöttünk. Amikor beléptem az épületbe tátott szájjal bámultam. Az egész mintha tiszta üveg lett volna, még a lift is ahogy mozgott föl-le végig lehetett látni. Megpillantottam előttem egy hatalmas recepciós pultot, melyben egy vékony körmét resszelő szőke lány ült. Oda léptem hozzá. - Szia. Justin vagyok Mrs. Fegan már vár minket. - Leteszi a körömreszelőt majd valamit a számítógépében néz. - Rendben, második emelet. Amikor felértek a lifttel szemben lévő hatalmas ajtó lesz a te termed. Sok sikert. Meg köszöntem majd a lifthez vettük az irányt. A liftben kicsit távolság tartó voltam Miley-val szemben. Amikor felértünk már az üveg ajtón keresztül láttam, hogy Mr.Fegan egy létrán álló srácnak dirigál. - Uram isten. Justin ezt nézd. - Kerekedtek el Miley szemei. Oda pillantottam és láttam, hogy a létrán álló srác az ajtó felett egy táblát állít be amin ezt áll " Justin Bieber Stúdió terme". - Üdvözöllek benneteket. - Lépett oda hozzánk Fegan. Majd kinyitja a két ajtót s így szól. - Ez mind a tiéd Justin! - Azt sem tudtam mit reagáljak rá. - Gyertek csak. - Vezetett be minket. - Ők itt a hangmérnök csapatod csak veled dolgoznak senki mással. William, Eddie és Rose. Rose írta a "Baby" című dalt neked és ő lesz az ének tanárod is. William egy alacsony hátul kicsi lófarokba volt össze kötve a haja. Eddie, egy szemüveges kicsit duci viccesen kinéző figura. Rose, rövid élénk vörös hajú és kisegérre hasonlító hangjával azonnal megkedvelteti magát. Köszöntem mind hármojuknak, majd az előttünk álló hatalmas plexit üveget bámultam. - Ez lesz a te birodalmat. Bent vannak mikrofonok, fejhallgatók és természetesen gitárok. - Tyűha, azt sem tudom mit mondjak. - Hát bevallom tényleg nem tudtam őszintén mit kezdeni magammal.

- Próbáld ki Justin! - Mondta Miley majd William mellé ült s egy fejhallgatót tett a nyakába. Csak néztem Fegan-ra ő meg így szólt. - Ez itt mint a tiéd. - Mosolygott majd ő is fogott egy fejhallgatót. Beléptem a plexit szobába, fogtam egy gitárt majd a mikrofon elé ültem. A "One Less Loney Girl-t" játszottam és énekeltem. Közben Miley-t néztem s bevallom neki is énekeltem. Ő csak mosolyogva nézett és azt hiszem egy kis büszkeséget is láttam a szemében. Amikor végeztem a dallal Mr.Fegan int, hogy menjek ki. Kicsit beparáztam, hogy nem tetszik neki vagy valami és akkor itt a vég meg minden. - Ehhez foghatóbbat még sosem hallottam. Justin, tényleg szóhoz sem jutok. Huuh, ez fantasztikus volt. Azonnal fel is tesszük az internetre. Szenzációs vagy!! - Azzal a mondattal elment. A szemem sarkából láttam, hogy Miley vigyorogva halkan tapsolt. Majd Rose fordul oda hozzám. - Tessék itt van a "Baby" dalszöge két nap múlva ugyan ekkor itt, tanulgassad! - Mosolygott s virágos mappájával a kezében elvontúlt majd csatlosként utána Eddie és William is. Miley forog egyet a székkel majd leugrik róla, azzal az ütemmel oda vágtak s megölel. - Annyira büszke vagyok rád. - S bele gondoltam, miért is ne?! Átkaroltam s megpörgettem és megcsókoltam. - Menjünk haza. - Mondtam majd megfogtam Miley kezét és a lifthez vezettem. Út közben látom Miley arcán, hogy valami gond van. - Mi a baj? - Kérdeztem. - Semmi. - Válaszolt tő mondatban, én meg arra gondoltam, hogy ennél azért jobban ismerem őt. - Na mond csak el mi bánt! - Megálltam és ránéztem. - Tudom sok minden történt a mai napon, szóval így minden össze jött. - Mély levegő vétel után elereszti a kezem és lenéz a földre majd úgy folytatja mondatát. - De az érzelmeim nem szűntek meg irántad létezni és a mai napon elég félreérthető voltál. - Kicsit össze húzza magát majd egy másodpercre mélyen behunyja a szemét. - Szerintem nem félreérthető voltam hanem egyértelmű. - Megfogtam az arcát és felemeltem a fejét. - Vagyis egyértelmű akartam lenni. Miley elpirult én meg már mosolyogtam is és átöleltem. S elindultunk haza felé. A lakásba beérve Miley így szól. Átöltözöm és készítek valami vacsorát. - Majd felvonult a lépcsőn. Olyan tíz perc múlva én még ott álltam az bejárati ajtó elött amikor ő átöltözve jött le. A zöld-fehér kockás hosszú derekú gatyáját vette fel a fehér haspólójával. - Te még nem öltöztél át?! - Nézett rám kérdőre vonó tekintettel. - Még eddig nem. - Mormogtam oda neki. - Akkor nyomás, addig én megyek a konyhába. Odajött megpuszilta az arcomat és elment a konyha féle. Felmentem a szobámba felvettem egy egyszerű fehér pólót meg egy fekete gatyát és már rohantam is le a konyhába. - Mi lesz a vacsi? - Kérdeztem ráhajolva az asztalra. - Spagetti, megfelel? - Tökéletes! - Feleltem. - Segíthetek? - Segíteni akarsz a főzésben?! - Mondja nevetve. - Igen, miért? - Miley tisztában van vele, hogy még egy tojást sem tudok megfőzni. Megfogta a főzőköpenyt odajött a hátam mögé majd átkarolva rám kötötte. - Erre szükséged lesz. - Mondja majd a hűtőszekrényhez lép. Háromnegyed óra főzőcskézés után mind ketten úgy néztünk ki mind egy tábori kajacsata vesztesei, minden tiszta paradicsom szósz lett. Aztán csengetésre lettünk figyelmesek. Miley megtörölte a kezét és az ajtóhoz ment. Kis idő múlva hallottam, hogy ajtó becsukódik de Miley nem jön vissza tehát gondoltam megnézem hol lehet. - Miley, ki volt..az?! Miley ott térdel az ajtó előtt és könnyes szemekkel szorít valamit a kezei között.. - Az Albert Einstein követe volt az. - Ott hagytam valamit az intézetbe? - Nem értettem semmit. - Nem, vagy nem te. Amit a kezemben tartok Selena naplója, fél éve hagyta el az intézetet és most takarítás közben találtak rá. - Csak ámulva hallgattam amit mondott. Oda ültem mellé és kinyitotta.

#Szünet!!!!

Szünet!

Elnézést kérünk minden ledves olvasonktól, hogy az elmúlt időben nem volt új rész, Technikai okok miatt sajnos a "kis sorozatunk" főhöseit kényszer pihenőre száműztük. Ezúton kérjük minden olvasónk bocsánatát és ígérjül, hogy minél elöbb folytatjuk Love Storynkat. Köszönjük szíves megértéseteket.    

16.Rész ~ Akkor azt hittem vége a világnak.. vége..~

A hétvégén nem értem rá kitenni az új rész így csak most sikerült.Sajnálom. Remélem tetszik majd nektek.Jó olvasást!

*Akkor azt hittem vége a világnak.. vége..*

Reggel boldog madár csicsergésre nyitottam ki a szemeimet. Úgy éreztem még a kismadarak is örülnek annak a szép álomnak amit az éjjel láttam. - Na indulás Justin, a munka nem vár. - Egyre többet beszélsz magadban. - Miley lép be az ajtón széles mosollyal. - Mi a mai terv?! Annyira tisztelem Mileyt, az egyik percben olyan érzelmi feszültség van köztünk, a másikban meg mintha mi sem történt volna nevet és hülyéskedik. - A mai tervem az, hogy elmegyek dolgozni. - Kicsit vissza mosolyogtam. Látom Miley arcán a "csak ennyi?" tekintetett. - Azt hittem a tegnapi után egy kicsit felpörgeted a dolgokat. - Tegnapi után?! - Na jó, Miley bele tud lesni az álmaimba vagy mi?! - Tudod Mr.Fegan és az, hogy a mai naptól Stúdiózni fogsz. - Komolyan? Éppen erről beszélgettünk egy kismadárral amikor felkeltem. - Justin le kéne állnod a füvezéssel. Eddig a magadban beszélések, azt hittem elmeorvoshoz kéne járnod, de most, hogy már madarakkal dumálsz biztos vagyok benne, hogy szívsz valamit. - Azta Miley ezt mind úgy álmodtad?! - Nézek rá széles mosollyal. - Nevess csak ki de akkor is bolond vagy. - És te ezt a bolondot szereted ugye?! - Inkább készülj dolgozni, 11:00-ra ott leszek a cukrászdában érted. - Majd leereszkedő mosollyal elhagyta a szobámat. Na jó ez a témát lehet nehezen viseli még Miley. Egy pillanat múlva dinamikus telefon csengésre lettem figyelmes, az éjjeli szekrényemen árválkodó csúcs mobil volt az. Ránézek és a "Fegan Hív" szöveg lesett felém a kijelzőről. Felveszem. - Háló?! - Jó reggelt Justin! Csak elszerettem volna mondani valamit amit elfelejtettem az este. Erről a mobilról annyi hívást indít amennyit szeretne, a költségei a miénk. - Köszönöm Michael! Most én el is köszönök, majd találkozunk. Viszlát. - Én is csak annyit akartam. Viszlát! Majd szapora búgást hallottam, jelezve a hívásnak vége. Ránézek az órára s látom már el kellene indulni. Felkaptam a szürke melegítő gatyámat a fehér trikómat és a gatyához tartozó cipzáros felsőmet. Fogtam a gördeszkámat s útnak eredtem. Igazából azt sem tudtam mit mondjak a főnökömnek. Csak azt tudom, hogy fel kell mondanom. Amikor beértem a kávézóba csak Ally a felszolgáló volt benn. - Jó reggel Justin. - Neked is Ally. A főnök már bent van?! - Kérdeztem sietős tekintettel. - Szerencséd van ma előbb jött be! - Köszi fel is szaladok hozzá. - Mondtam és már mentem is fel a lépcsőn. Izzadt tenyeremet össze szorítottam majd határozottan kopogtam. - Ki az?! - Barátságos kérdés hallatszott ki felé. - Justin vagyok uram. - Éppen egy újoncot felvételizek, gyere csak be. Amikor beléptem az ajtón azt hittem rögtön elájulok, a munkára jelentkező srác nem más volt mint az én legeslegjobb barátom, Christian. A szemem majd kiesett hisz évek óta nem láttam. - Nos mit szeretnél Bieber?! Akkor vettem észre Chriss arcán, hogy meg ismert. - Szeretnék felmondani, a tegnapi nappal beindult a zenei karrierem. Az L.A Reid-nél fogok dolgozni. - Huhh fiam, ez meglepett mert amilyen félve vettelek fel olyan félve engedlek el. - Ne aggódjon uram, az itt álló fiatalembert személyesen ismerem, nála készségesebb, odaadóbb srácot nem ismerek. Együtt nőttünk fel. - Hát rendben, Justin menny az utadra, Christian te meg holnap kezdesz. Most meg mind ketten tűnés a szemem elől! - Aranyos apókás mosollyal küldött ki minket. Amikor kileptünk az ajtón Chriss rám néz tele könnyekkel a szemében. - Justin, mi történt veled?! - Folytonos sírással borul oda hozzám. Gyere el hozzám és útközben felvilágosítalak. Részletesen elmeséltem neki mindent kezdve a taxiba beszállásomtól folytatva a komába esésemig aztán, hogy megismertem azt a csodát amit Mileynak hívnak. Közben évek elteltével sem tudtam annyit mondani Selenának, hogy "szia" s közben együtt éltünk. A kis mese délutánom végeztével pont hazaértünk. Miley üdvözlésére léptünk be az ajtón. - Justin, hívhattál volna, hogy előbb jössz.. Hoppá bocsi nem tudtam, hogy vendéged van. - Miley ő Chriss! - Úr isten, a kicsi és aranyos Christian. Már olyan sok mindent hallottam rólad. Üljetek le. Leültünk a kanapéra s Chriss barátomhoz fordultam. - Veled mi van? Hát George hol van? - Mosollyal vártam a választ. Chriss lepillantott a földre mélyen bele tőről a szemébe. - George, meghalt. Abban a pillanatban szorongás fogott el és levegőt sem kaptam, könny kavalkád sűrítette el szemem világát.

Miley időben észre vette, hogy sírni fogok, oda rohant s szorosan magához húzott. Akkor engedtem ki magamból mindent és Chriss is a szemeit törölgette. - Hogy történt?! - Miley fordul oda Chrisshez a kérdéssel. - Egyik éjjel kiszökött az intézetből és egy banda agyon lőtte. Akkor azt hittem vége a világnak.. vége.

15.Rész ~Mr.Bieber az L.A Reid Records tagja..~

*Mr.Bieber az L.A Reid Records tagja..*

Egy - két percig szinte azt sem tudtam, hogy hol vagyok, vagy éppen mi történt. Miley tudatosítása olyan szinten lesokkolt, hogy azt sem tudtam, hogy elrohanjak vagy maradjak. De megbántani nem bánthattam meg, mert valamit én is éreztem iránta. Csak ez a "Selena-é a szívem és az övé marad amíg élek" szituáció teljesen  megkavarja a dolgokat.
Tusolás után bementem szobámba s leültem az ágyra, kinéztem az ablakon s néztem egy jó darabig ahogyan a szellő végig simította magát a kopár faágakon. Közben a "Mitévő legyek, mit kezdjek most" gondolatok jártak a fejemben. Gondolat menetemet éles telefon csörgés ütötte meg, majd Miley sietős felcsörtetése az emeletre. Kopogást kihagyva rohan be a szobámba. - Justin, az "L.A Reid " stúdiótól hívnak. - Széles mosollyal nyújtsa át a telefont majd, elhagyja a szobámat.

- Igen?! - Kérdeztem bele kicsit remegő hangon. - Szép estét Mr.Justin Bieber! Elnézést a kései zavarásért. Michael Fegan vagyok, az L.A Reid producere. Hallottam a "One Less Loney Girl" című dalát. Húsz éve vagyok a pályán de még ehhez hasonlót nem hallottam. Majd egy másodpercig hallgat és újra belekezd. - Ne mondjon semmi Mr.Bieber! Javaslom, hogy amint lehet hozzunk össze egy találkozót. Hirtelen azt sem tudtam, hogy mit mondjak. Egyik úgymond megrázó dolog a másik után, egy este alatt. Wáów Justin ezt össze hoztad! - Huh, Jó estét Mr.Fegan, bevallom ez egy kicsit furcsa számomra. Vagyis nagyon meglepő amit az imént mondott. - Ez természetes! Csak válasszon egy helyet és egy idő pontot s teljesen ingyen sztárrá teszem, ezt garantálom! Miiiiivaaaann???! Na ez volt a mai este csúcspontja. - Öhm, ha önnek megfelel akkor holnap délben az "Édes Muffin" cukrászdában. - Ott leszek! Viszlát! - Rendben. Viszlát! - Ezt gyorsan lerendezted Justin! - Kezeltetned kéne a magadban beszélést szerintem. - Miley kacér mosollyal beletúr a hajamba, elveszi tőlem a telefont s kimegy. - Hmm, elképzelhető vagy Miley! Nem szólt semmit csak mosolygót. Egész éjjel szinte aludni sem bírtam, percenként néztem az órát mikor lesz már reggel, amikor meg elkezdtem dolgozni akkor meg az ebéd szünetet vártam. S amikor végre eljött a 12:00 leültem egy asztalhoz és vártam.. Olyan 12:15 fele ismét rá pillantottam a vekkerre. Csak nem vert át a tegnapi csávó. Kis idő múlva megint farkas szemet néztem a kakukkal, akkor már a fél egyet is elkerülte. Ekkor mondtam le teljesen róla, de abban a pillanatban belép az ajtón egy laptop táskás 45 év körüli arc, fényes szürke öltönyben neon zöld nyakkendővel, fekete lencsés szemüvegben. Sietve ül le elém. - Ne haragudjon a késésért, elhúzódott egy másik találkozom. S mivel telefon számot nem adott meg nem tudtam jelezni. - Kutatva mint két mellkas zsebében valamit. - Semmi probléma. - Próbáltam eltüntetni az idegességemet. - Sajnos nincs mobilom. - Közöltem lehajtott fejjel. Az öltönyös úr végig néz rajtam, megpillantja a kötényemet s így szól. - Oh, sajnálom. Nos nem szaporítom a szót, szeretném ha ön is a stúdiónk tagja legyen, és nem nyugszok amíg ez nem lesz így! Jó indítás. - Huha maga aztán tényleg nem tétovázik. - Persze, hogy nem! Olvassa el figyelmesen a szerződést és válaszoljon. Átnyújtotta a lapot s elkezdem olvasni. A lényege annyi, hogy nekem nem kerül semmiben, hogy ő híressé tesz. Vagyis csak annyiban, hogy adom a hangomat. Vissza csúsztatom a papír lapot. - Hol kell alá írni? - Kérdeztem magabiztosan. - Ezt már szeretem! - Mondja majd mutat egy szaggatott vonalat a lap alján. - Mostantól Mr.Bieber az L.A Reid records tagja! - Most mi a következő lépés? - Kérdeztem kicsit félénken. - Maga csak dolgozza le a hátra levő óráit, este elmegyek magukhoz és mindent át beszélünk. Majd kisétált az ajtón s beült az éj fekete limójába. A munkaidőm további részében csak arra tudtam gondolni, hogy este jön tárgyalni ez a Fegan arc. Amikor elütötte az óra a 18:00-t feldobtam az akasztóra a kötényemet s már indultam is haza. Miley már a díványon várta hazatértemet. Egy órás várakozás után Michael Fegan csengetésére nyitottam ajtót majd tessékeltem be a nappaliba. - Nem tea délutánozni jöttem. Először is ez a magáé Mr.Bieber. Nyújtott át egy vadi új mobiltelefont. Majd mesemondóként belekezd egy hatalmas prózába. A lényege annyi volt, hogy holnapi nappal ott kell hagynom a kávézót ne vegyem el a munkát a szegény munkanélküliektől. S után menjek be a stúdióba írtak nekem egy dalt valami "Baby" a címe és azt kéne fel énekelnem, vagyis gyakorolnom. Két órás "száj járatás" után Mr.Fegan távozott én pedig felmentem és vagy éjfélig bámultam ki az ablakon mint végül elaludtam.

14.Rész ~A vallomás~

*A vallomás*

Másnap reggel még Miley ébredése előtt osontam ki a házból és indultam a cukrászdába dolgozni. Út közben csak Miley és a tegnap este történtek jártak az eszembe, végig mentem a szakadtas torna cipőbe a hosszú járda soron. Majd tíz perc gyaloglás után meg érkeztem a munka helyemre, hm milyen jó ezt ki mondani, Justin Bieber-nek van munka helye.. Egész nap nagyon simán ment minden, még egy idős házaspár meg is dicsért. Amikor már utolsó órában dolgoztam kipillantottam az ablakon és megláttam Mileyt aki éppen ide tart. Igazából még nem sikerült letisztáznom magamban a dolgokat így hát nem is szívesen beszélek vele. Amikor belépett az ajtón egy különös érzés fogott el, látván azt a csodás mosolyát és ragyogó szemeit, arra gondoltam inkább maradok továbbra is távolság tartó. Különös érzést amit ő kivált belőlem azzal jelen pillanatban nem tudok és nem is akarok mit kezdeni. Hisz megígértem Selenának, hogy elmegyek érte. Gondolat menetemet lelkes köszöntés töri meg. - Szia Justin, mikor végzel?! Kérdezte Miley rám mosolyogva, nem nagyon akartam rá reagálni. - Még egy kicsit maradnom kell, menny csak haza! Szóltam oda neki közben a poharakat rendeztem. Vissza húzódóan levette a pult széléről a zöld körmeit s lassan mosolya is leereszkedett. - Khm, hát jó.. Mondja majd zsebre tett kézzel kisétált a kávézóból.
Nem akartam meg bántani csak tényleg nem tudok még a szituációval mit kezdeni. Végig kísértem a szememmel amíg elhagyta az utcát. Amikor végeztem a munkával már sötét volt szóval igyekeztem haza.
Megfogtam a bejárati ajtó kilincsét fújtam egy mély levegőt kifelé. Miley a kandalló előtt ülve teázgatott amikor beléptem a nappaliba. Rápillantottam majd hirtelen elkaptam a fejem. - Megjöttem, kicsit fáradt vagyok le is pihenek jó éjt! Mentem fel az emeletre ridegen, és végig előre nézve. - Hát jó éjt.. Miley halk, szomorkás hangja távolodik tőlem.
Az elmúlt két hétben minden egyes nap így telt el. Olyan semmilyen stílusban. Selenaról nem hallottunk semmi hírt. Azóta egyszer jártunk az Intézetben akkor azt mondták, hogy Selena elhagyta az iskolát és valami divat-suliban tanul tovább. De térjünk kicsit vissza Mileyhoz, hozzám és a köztünk levő feszült hangulathoz. Egyik este később indultam el a kávézóból, már eléggé sötét volta talán már az óra elütötte a tíz órát is. A lakásunk teljes sötétségbe burkolózva várt engem. Bevallom reménykedem benne, hogy Miley már rég az igazak almát alussza. Így hát felmentem gondoltam gyorsan lezuhanyozok. Már meg váltam fehér "V" kivágású pólómtól és szűk szabású kopott farmergatyámtól amikor Miley lágy hangjára lettem figyelmes. - Beszélnünk kéne. Átkarolva az ajtót mondja s csak néz. - Nem várhatnánk amíg letusolok?! Kérdeztem kicsit flegma stílusban. Miley belépett az ajtón majd becsukta maga mögött és lazán neki dőlt s közben mély levegő vétellel lehunyta a szemeit s majd lassan kinyitotta. - Nem, ez nem várhat. S újra hatalmas-mély levegőt vett.
Kicsit kimeresztettem a szemeimet.
- Jól van, mondjad. Szóltam oda hozzá. Meg igazította a frufruja tincsét. 
- Tudod, engem nem hagy nyugodni ami köztünk történt, a csók..

Átpillant az egyik oldalról a másikra majd ismét belekezd.
- Nézz nyugodtan hülyének, de beléd szerettem. 
Ekkora gyors gyengéd mozdulattal meg törli csillámló szemét.
- Tisztába vagyok vele, hogy szereted a húgomat.
 Megint beletúr a hajába. 
 - De nem tehetek róla, ez van. 
Hirtelen azt sem tudtam mit tegyek vagy mondjak. Miley elrugaszkodik az ajtótól, oda lép lassan hozzám. Majd érzelem teljesen meg csókolt. Hirtelen elkapta magát tőlem, szájára tette a kezét.
 - Sajnálom, ezt váltod ki belőlem. 
 Megfordult s kisétált maga mögött becsukott ajtóval. Csak álltam bámulva talán még a szám is tátva maradt.

13. Rész ~Igaz, hogy mindig is tetszett Miley..~

*Igaz, hogy mindig is tetszett Miley..*

Siettem haza Miley-hoz az "örömhírrel" s amikor beléptem a bejárati ajtón hangos zokogásra lettem figyelmes beljebb mentem a a nyikorgós parkettán, és meg láttam, hogy a mindig jó kedélyű Miley keserves és fájdalmas zokogást folytat a padlón heverve. Eldobtam a kabátomat s rohantam a lányhoz. Felemeltem a két csuklójánál fogva és átöleltem. - Mi a baj királylány?! Kétségbeesett hangon szorítottam magamhoz Miley-t. Nem nézz rám csak sír, nem láttam még Miley-t ilyennek. Meg kell jegyeznem ez kissé meg rémitett. Erősen megtörölte a szemeit a pulcsija ujjával. - Nem, semmi bajom nincs!Taszított el magától, a megrémültségem most is bennem játszott. - Ugyan láttam, hogy sírsz s most is látom.Miley furcsa viselkedése még akkor sem szűnt meg létezni amikor kecsesen végig simította karját az ablak párkányon.- Rendben. Mondtam gyanús hangon.. - Képzeld meg kaptam az állást! Kicsit próbáltam témát váltani. - Húrrááá!! Miley meg fordult s minden ami eddig történt egy percről a másikra elmúlt.- Hozom a pezsgőt! Széles mosollyal és egy kisebb tánccal ment ki a konyhába. Egy-két óra múlva már egy cseppnyi alkohol szint társaságában zenélgetünk.

- Miley már tágra nyílt pupillákkal és HATALMAS vigyorral leült mellém a földre. - Na kedves szupersztárom, hogy érzed magad itt nálam? S abban a pillanatban Miley beleszédült az ölembe, s megcsókolt vagyis életem első csókja Miley-val történt meg. Miley felpattant mellőlem. - Uhh Justin, sajnálom!! Komolyan mondom nem tudom mi ütött belém, hisz te a húgomat szereted. Lehunytam a szemeimet majd felálltam és mély levegő vétel után kinyitottam. - Igen, őt szeretem. Szóval felejtsük is el ami az előbb történt. Jó éjt! Felmentem a fürdőszobába s kinyitottam a hideg vízcsapot majd bő vízzel mélyen megmostam az egész arcomat. - Mivan veled Justin?! Igaz, mindig is tetszett Miley de, hogy hagyhattad, hogy ez megtörténjen?! Ilyen kérdések jártak egész éjszaka a fejemben.

~Valentin napi különkiadás~

*Valentin napi különkiadás*

Valentin napi különkiadásunkban elétek tárunk egyik jövőbeli részből
egypár szerelmes pillanatot. A változatosság kedvéért most Selena meséli el nekünk.
Az idő elteltével mégis csak egymásra sikerült találnunk Justin-nal.
Most éppen várva várt lakásunk nappalijában zenélgetünk.
Vadonatúj bőr kanapénk selymes anyagján csillámlik a kandallóból szikrázó fény.
Ha vissza pillantok a díványra látom őt ahogy gitárját hangolja.
Egy pillanatra rám néz mosolyog és elkezd énekelni.
- Gyere Selena énekeljünk.
A jellegzetes mosolyával hívogat maga mellé.
- Ugyan már nekem nincs jó hangom. De te attól még énekelhetsz nekem.
Oda mentem hozzá beletúrtam kócos hajába s leültem mellé.
Szemöldök húzással rám néz és majd vissza az imádott gitárjára.
- Jólvan már kezdem megszokni, hogy sosem énekelsz velem..
Természetesen ezt duzzogó, cuki hangon mondta.
"Vigasztalás" képpen megöleltem és vártam, hogy végre énekeljen.
Megkérdeztem tőle, hogy mikor készül már el a várva várt szám?!
- Még nem készült el mert ez egy nagyon különleges dal lesz.
- Megnézhetem, hátha tudok segíteni benne?
Letette maga mellé a gitárt elindul kifelé s ezt mondja...
- Majd ha kész lesz.
Justin válaszomat nem várva felment a szobába.
Egy kis idő elteltével utána mentem, amikor beléptem az ajtón láttam, hogy ül az ágy szélén
és csak meredten néz előre.
Oda rohantam hozzá, kétségbe esett hangon kérdeztem tőle mi a baja?!
- Már rég elszerettem volna neked mondani van egy olyan titkom ami még kiskoromban történt
s nem akartam elmondani bárkinek mert egyedül akartam vele megküzdeni.
S gyengéden odanyúl megtörölni a szemeit, én megfogtam a kezét és ránéztem.
- Bennem megbízhatsz hisz ezt te is tudod.
- Mindez tizenkét éves koromban kezdődött, egy egyszerű rosszullét következtében súlyos és
bizonytalan agydaganatot diagnosztizáltak. Nem mertem elmondani még a fiúknak sem. Megkértem az igazgatónőt, hogy maradjon kettőnk között, diszkrét maradt és megtette amit ígért.
Azokban az időkben szinte már alig vártam, hogy legyen a tizenhatodik születésnapom mert ha az
bekövetkezik akkor már teljesen gyógyult vagyok. De senki nem tudta mire várjunk vagy éppen mi
következik. A vizsgálatok miatt az összes hajam teljesen kihullott s azt hittem ennél
rosszabb már nem is történhet velem, amikor jött egy újabb és legveszélyesebb rosszullétem.
Napokkal később derült ki, hogy vége a sok vizsgálatnak teljesen meggyógyultam. Másnap
találkoztam veled a születésnapomon.
Mindkét kezét az arcára teszi és nem szól többet sem.
Egy pillanatra szóhoz sem jutottam.
Megfogtam a kezét és szorosan oda húztam a hasamhoz...
Mert én is közölni akartam vele egy hírt ami bár jó hír de ebben a drámában ami most van
jobb ha nem fokozom a hangulatot.
Felálltam mellőle nagy levegővétellel sétáltam az ablakhoz, majd a hasamra tettem a kezem és
megfordultam s így szóltam hozzá.
- Justin nézz rám egy kicsit, tudom nem ez a legjobb alkalom de szeretném átadni a Valentin napi
ajándékodat.
Megfogtam a kezét és szorosan oda húztam a hasamhoz...